Szárnyalok magasan a fellegekben,
Szelem a felhők habjait hevesen,
Nap égeti meg szemem gömbjét,
Felettem az ég mely rám néz.

Szememet felhőhabok lepik el,
Nap korongját mégsem érem el,
Körbe vesz a szürkésfehér felleg,
Fázni kezdek, minden egyre hűvösebb.

Süllyedek, felettem szürke mind,
Alattam sötét óceán hullámzik,
Égboltot lassan hagyom el,
Közelgek egyre a mélységhez.

Folyékony hullámokat szel testem,
Vizes habok közt vagyok hevesen,
Sós víz égeti meg szemem gömbjét,
Felettem szürke felleg mely nem néz,

Hullámok lepik el fejemet,
Körülöttem kék már minden,
Hideg óceán ölel magához,
Lassan teljesen feloldoz.

Lassan süllyedek nyugodtan,
Körülöttem minden homályosabb,
Kék és csendes itt minden,
Miért nem ide születtem?

Lassan lebegek mélyebbre,
Levegőt nem kapok errefele,
Lassan homyálosabb minden,
Lassan nyel el a sötét teljesen...

Testem a mélységben fog nyugodni,
Nyugalmat lel a lent a mélyben,
Körbevesz teljesen a hullmámsír,
Lelkem küzd tovább a fájdalmam ellen...