Az Emberiség Sikolya

Nem várhatod el,hogy lásd,és túléld
Le fogod nyelni tövises nyelvét
Szájában tengernyi légy
Ott,hol dicső királysága ég
De úgy hiszem,szenvedett...

Földre kényszerítek mindenkit
Le,hol a remény sorsa halál
Kedvvel rugdalsz agyon minket
Az ember,míg él,reményt nem talál
A folyóba tiporsz,mely maga a vég
Ahogy itt állok,lelkem sötét
Ne magányosan térjek örök nyugovóra...

...Ez egy nehéz óra
Ez egy nehéz óra...