Sivár és bágyadt tél
Volt,amikor elmentél
Az évek múltán fakult
Szívem belevakult
De látom a szemed

Haláltalan aura,mit elkerül a fergeteg
Súlyos könnyekbe révedek
Holdfényes tisztás,keserű liget

Csendes pocsolyák
A Holdat tükröző tavat síratják
„Minden szavad gyanút ébreszt” – suttogják

Ilyen lennék én is?
Gyászol mind,de elfordul mégis
De akármit megadna
Ha űjra láthatna Téged
Egy pillanatra

Az arcod,akár egy fénykép
Halovány
Bár nem beszéltünk róla
Mit sem számít már...

Őszi burok köpenyében
A csillagok ködét nézem
Eljött az időm,úgy vélem...

Álmodat őrzi a fény
Ám a csendes víz az éjben
Még mindig oly sötét