Mind igaz volt
Lépteim nyomán a Nap hamvába holt
A néma fagyban eltévedek
De Te kigúnyolsz,ha figyelni merek

Alaktalan réten a keserűség karjai várnak
Ajkak,amik „mert”-et formálnak
Alkalmazkodnak a vadonhoz
Hol az üldöző szemet húny,s megtér a porhoz

A tisztáson
Lefújom a port az emlékekről...

Arcomat puszta kezembe temetem
Ezért hát eljövetelem?
Rajtad már nem segíthettem
Az összegyűrt papíron a nevem

Jöttömet árnyak lesik
Tekintetem keresik
Akár egy szennyezett dogma
Szavakat keresek a hiányzó oldalra

Időnk fogytán
A furulyás csak fújja dalát
Ott leszünk mindjárt

Semmi sem menthet meg
Táncod célja az űr
Ott leszünk mindjárt