Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Cora Harrison
Alkotások száma: 10
Regisztrált: 2006-07-23
Belépett: 2008-02-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (10)
Feltöltve: 2008-02-05 15:34:15
Megtekintve: 1998
Elvadulva 8.
Az első heteim Lua népe között pokoliak voltak, mégis jól tűrtem, hisz magam döntöttem a mellett, hogy mindvégig Gli mellett maradok.

Nem mi voltunk az egyetlenek, akiket elhurcoltak. A kunyhóban, ahol fogva tartottak egy másik húgom is lakott. Lina fiatalabb volt nálam, épp hogy serdülni kezdett. Nem tartozott korábbi tanítványaim közé, csak nyáron került volna a csoportomba. Miután sikertelen kísérletet tett, hogy Gli kegyeibe férkőzzön, éjszakákon át sírdogált. Próbáltam vigasztalni, de legnagyobb meglepetésemre visszautasította a barátságomat.



Akkor még nem értettem, de Lina azok közé tartozott, akik rég rossz szemmel figyelték a falubeli ténykedésemet. Ostobán azt hittem, senkinek nem tűnik fel a lázadozásom, de akkor már rég figyeltek. Biztos vagyok benne, hogyha a falut nem dúlják fel azon az éjszakán, hamarosan ítélőszék elé kerültem volna, és talán Assera sorsára jutok.



Gli sem állt szóba velem, ami fel is háborított, hiszen ezekben a napokban mindennél fontosabb lett volna, hogy együtt maradjunk.

Lua minden nap eljött hozzám, és könyörgött, hogy költözzek át az ő családjához, ahol nem bántak volna rabszolgaként velem, de tartottam tőle. Féltem ettől a vad népségtől, de legfőképp a köpcöstől. Biztosra vettem, hogy hamarosan szembe kell néznem vele, és megesküdtem, hogy megemlegeti azt a napot amikor bemocskolta a tesemet, és megrontotta lelkemet.



Egy darabig próbáltam leplezni állapotomat, de egyik nap szigorú tekintetű asszonyok látogattak meg minket, és mindannyiunkat levetkőztettek. Végignéztem, ahogy Linát és az őrjöngő Glit lefogják, majd alaposan megvizsgálják minden porcikájukat. Sosem felejtem el a képet, ahogy egy nagydarab asszony kifeszíti Gli száját és megszámolja a fogait. Később szemtanúja voltam, ahogy az eladásra szánt lovakat hasonlóképp vizsgálják.



Lina is átesett a tortúrán, de ő Glivel ellentétben lemondóan tűrte.

Aztán én is sorra kerültem. Ruháimat egyenként lerángatták rólam, és én megmerevedve tűrtem. Mikor az asszonyok meglátták domborodó hasamat, izgatottan kiabálni és mutogatni kezdtek, majd az egyiket el is szalajtották.



A nők közül a legöregebbik a hátamra fektetett gyengéden, és óvatos nyomásokkal végigsimította a hasamat. Gli undorodva, Lina pedig kíváncsian nézte a jelenetet, de amikor az asszony a lábam közé dugta a kezét, rémülten felsikkantott.



Pár perc múlva megjelent az a férfi, aki Lua segítségére sietett a faluban. Mire az asszonyok alázatosan a fal mellé húzódtak, csak az öregasszony maradt mellettem, és halkan magyarázni kezdett valamit. Meztelenségem egy cseppet sem hozott zavarba, de a kiszolgáltatott pozíció már annál jobban.

A férfi hosszan hallgatott, majd pár szigorú utasítást követően kisietett a kunyhóból.



Ruháinkat elvették tőlünk, és valószínűleg tűzre hányták őket. Helyettük puha, fehér ingeket és hosszú, vastag szoknyákat kaptunk.

Az este további részében sem Gli, sem Lina nem jöttek a közelemben, bár a kislány szemét többször láttam megcsillanni felém, az ablakon beszűrődő gyenge fényben.



Másnap reggel, a szokásos ételosztáskor egy számomra addig sosem látott nő lépett be szállásunkra. Egyből láttam, hogy mennyire más, mint a minket felügyelő asszonyok. A haja mézszőke és dús volt, az arca tartózkodó és fensőbbsége. Ruhái puha, kék anyagból készültek. Gli megvetően horkantott felé, de a nő figyelemre sem méltatva egyenesen hozzám lépett.



Valamit kérdezett tőlem, de akkor még nem beszéltem elég jól a nyelvüket, hogy megérthessem. További kérdések helyett kinyúlt felém és megragadta az államat. Az érintése puha volt de határozott. Néhány pillanatig így néztünk egymás szemébe, majd egy halvány kis mosoly jelent meg a szája sarkába. Mikor azonban a többiek felé fordult, arca újból kifejezéstelenné vált.



A többi asszony kíváncsian várta a szavait, de ő csak intett az ajtó felé, mire Lua lépett be a szobába. Idegesnek tűnt, de egy szót sem szólt. Helyette odalépett mellém és megragadta a karomat, esdekelve nézett rám, mire megértettem, hogy ezúttal követnem kell. Mindenről megfeledkezve követtem az ajtó irányába, mikor hirtelen Gli termett előttünk és kirántott Lua szorításából.



A többi asszony már ugrott volna, hogy arrébb lökjék, de Lua rájuk kiáltott, mire mind a helyükön maradtak. A szőke asszony szemöldökét felhúzva nézett a fiúra. Ekkor tűnt fel mennyire hasonlítanak, és már sejtettem, hogy rokonok lehetnek. A fiatalember és a nő úgy tűnt szavak nélkül is tökéletesen megérti egymást, mert csupán egy egyetértő biccentéssel nyugtázták döntésüket. Az asszony mellém lépve belém karolt, Lua pedig Glit ragadta meg, annak legnagyobb felháborodására.



Az események újból felgyorsultak és én követtem ezt a finomléptű asszonyt. Figyelmemet átmenetileg az is elkerülte, milyen hamar megbékélt Gli a sorsával. Lehajtott fejjel, minden ellenkezés nélkül lépkedett a fiú mellett.
Ez a történet már jóval előrehaladottabb állapotban megtalálható saját honlapomon, egyéb műveim társaságában. Ide többek között azért sem töltök fel új fejezeteket, mert nem kapok visszajelzéseket. Megértéseteket köszönöm.

oldalam: www.gportal.hu/coraharrison
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!