A boldogság tiri-tarka rétjén
Lelkem csak átutazó vendég.
De ilyenkor a nap sugárzik
A szivárvány ezer színben játszik,
Száz és száz virág burjánzik,
A fény harmatcseppen szikrázik.
S nevetve szaladok,
Feléd egyre haladok,
A fa tövéhez érve
Hűs árnyékba telepedve
Fúlok karjaid melegébe,
Érzékeim tengerébe,
A tekintetem szemed kékjébe.
Szeretlek, s árad a lelkem
Szerte szét e térben
S virul a táj, amint én.
Ajkunk összeér,
Egybeforr föld és ég.