Feltöltve: 2006-08-03 11:39:45
Megtekintve: 2023
Vihar
Ülök az ablak előtt,
Nézem az esőt.
A cseppek az üvegen koppannak,
Majd szép lassan lecsorognak.
A felhők feketék,
Mennydörög az ég.
Villámok cikáznak át
A sötét éjszakán.
Ülök az ablak előtt,
Nézem, ahogy a víz mindent elönt.
Folyik, csurog végig az ereszen,
Feltölti a mélyedéseket
A betonban, s tócsát képez.
A tócsába hullnak cseppek,
Melyek hullámokat keltenek.
Hullámzik a pocsolya,
Akárha lelkem volna.
Lelkemet különböző érzések borzolják
Csak távolról figyelem szívem viharát.
Mely tombol mint a kinti vihar,
De kint ki fog sütni a nap,
De az én lelkem sötét marad.
A napot borús felhők takarják,
Félek, soha többé nem látom már.
Nézem az esőt.
A cseppek az üvegen koppannak,
Majd szép lassan lecsorognak.
A felhők feketék,
Mennydörög az ég.
Villámok cikáznak át
A sötét éjszakán.
Ülök az ablak előtt,
Nézem, ahogy a víz mindent elönt.
Folyik, csurog végig az ereszen,
Feltölti a mélyedéseket
A betonban, s tócsát képez.
A tócsába hullnak cseppek,
Melyek hullámokat keltenek.
Hullámzik a pocsolya,
Akárha lelkem volna.
Lelkemet különböző érzések borzolják
Csak távolról figyelem szívem viharát.
Mely tombol mint a kinti vihar,
De kint ki fog sütni a nap,
De az én lelkem sötét marad.
A napot borús felhők takarják,
Félek, soha többé nem látom már.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-08-30 19:59:13
Ott ül melletted a döbbenet, Hogy a kétely elönti szívedet, Hogy félsz nem láthatod a napot, Hogy neked csak ennyi adatott? Dehogy! Ahogy telnek az évek, Rájössz mi is a lényeg, Lelki békédet el kell érned, Akkor élhetsz igazi, s teljes életet, Még ha tombol is a vihar odakint, Az ablakok, s a ház megvéd, s meleg szívéhez szorít. Itthon vagy itt, Itthon, ahol nem félsz többet, Akik bántanak ne érdekeljenek, Azokra figyelj kik igazán szeretnek! Így lelked viharában is a felhők közt dereng a fény, Lelked felmelegítő, s tested átjáró fény lény...