szemérmed pihés dombjain
patakzó nedvek nevetnek
fürgén fintorgó dévaj csípődön
sóvárog lenyúzott magömlésem
pörköl a ragyavert síkosság
s megbicsaklik ernyedő zsigerem
míg megkövült görcsben hüvelyed böfögöm
színültig megtelő izmos ciklusod
mázolja össze csomós főzetem
s néhány nyirkos csökött szőrszálam
szántja végig pipacsszín ágyékod
a kásás váladék már fogínyeddel erjed
hangtalan pikkelyes mazsola
lüktető ondóm retinádon
lidérces szemhéjad nyúlánkan károgja
lárvaszerű lottyadt artériám

csigolyát hasító tébolyult szöveted
számomra olvatag magányos kielégülés
de a szilánkokra tört csenevész
mélabú pállott mélysége mulandó