Iskola. Első osztály. A kezdet álomszerű volt. Kész varázslat! A tanítónő egész életemre meghatározta a tanítónői mintaképet. A mosolygós arc, a koszorúba font szürkés ezüstös haja, az ízléses nem rikító színekből ősszeállított öltözködése. Nem voltak akkor audió-vizuális eszközök, de mindig tudott mutatni valami érdekeset, valami újat. A második osztálytól már nem ment mindig simán. A tanitók is már csak közönséges emberek voltak, ki tudtak borulni, dühbe tudtak gurulni. A hétosztályos iskolából talán nem is volt soha hiányzásom, kivétel egy nap. Ez úgy volt, hogy nagyon korán jöttem iskolába, rajzoltam a táblára. Az egy hatalmas iskolai tábla volt, csak úgy a falhoz volt támasztva. Már nem tudnám megmondani, hogy hogyan, de felborult, rámborult. Meg is ütött szépen, alig bírtam alóla kimászni. De nem az volt a baj. Hanem az, hogy most mi lesz? Miattam nem lesz tanítás! Óriási nagy botrány lesz! Talán világ vége is!. Jaj nekem! Ösztönösen kiosontam az iskolából, nem látott meg senki és én hamarosan otthon találtam magam. Az már mindenkinek természetes volt, hogy azért jöttem haza, mert borzalmasan fájt a fejem, ezt mondtam. Dédelgettek, babusgattak, osztálytársaim meglátogattak, azt is megtudtam, hogy valamiképpen az iskolai tábla fel lett állítva, a tanítás sem maradt el. Én pedig hősiesen hallgattam, hogy milyen galiba történt velem elöző nap.

Számomra egy kérdés létezik most is: milyen gyerek is lehettem? Voltak talán jó tulajdonságaim is,de azok nem voltak feltűnőek, a tanítóim járkáltak a szüleimhez, hogy erre vagy arra taníttassanak, de apám mindent elhárított. Nem íratott be zeneiskolába, mert valami kis összeget kellett volna fizetni. Később, az lettem, amit magamtól értem el. Hetedik osztályban teljesen megkomolyodtam. Addig mindig gondom volt magammal. Kigondoltam valamit, máris cselekedtem, mielőtt végiggondoltam volna. Az állatszeretetemből is nem egyszer bajba kerültem. Rábukkantam egyszer az udvarunk sarkában egy patkány fészekre. A kis patkányok aranyosak voltak. El is vittem őket az iskolába egy dobozban. Szenzáció lesz ez a biológia órán! De a kis patkányok az osztályban szétszéledtek. Az osztálytársaim élvezték nagyon a helyzetet. Mozgalmas lett az osztályfőnöki óra. Na, de nem mindenki találta az állatkákat aranyosnak!

Máskor pedig kirándulni mentünk az erdőbe. Ott pedig összegyüjtöttem egy cipősdobozra való nagy szarvas fekete bogarakat. Otthon pedig eldugtam a dobozt a ruhás szekrény aljában. Édesanyám majdnem szívbajt kapott, mikor a ruhák között nagy bogarakat talált!
Ezenkivül vadásztam a lepkék után, mindig hálóval szaladgáltam, nagy lepkegyűjteményem volt. De hogy hová tűnt. Azt már nem tudom.