belógó orra ver szörcsögést, hallatlan,
megráz, menjek én is, orrom hordjam feljebb,
vélhetném, a sárból, ... de lehetetlen

... de nem, nem az, jól megy ez

a hamut is mamunak ... - időhatározó,
akaratából mamuzsírtól csillogó deres,
határ a szép tiszta Hold, kilúgozott
hamuzsírból kráter befolyások, vonyításkor

zabolázott fogsorom habtalan vicsorít,
bájosan

megveszek, totálreflex

nem hiszem, nem emlékszem, nemtelen
az egész, nincs fajtalankodás,
globális nem ez is, kérdőjelezhetetlen,
hál’ Istennek

az amnézia kegyes, az amnézia, ha kegyes

magnézium lámpa villant,
arra nézzek, majd, ha már nem
bírok az unalommal, pedig hercig vagyok

Nap is verseng a képrögzítés
színessé zuhanásáért, színképei
csak vonalakká bontják a szürrealitást

álom-bákom puritán sokszöge ámít,
hangszínekkel fuzionál a hajnal,
nincs vászon, ami ne égne át a feszültségtől

közben a hokedlin szédeleg a táltos,
ló vagy citrom vagy serpenyőnyi parázs,
és csontok energetizálása a fejősszéken

no, eljöttek lógni a sárkányfik a sárkányfákra,
belerügyeztek mind a hetvenheten
az egy felkötözött üvegbe,
szelence rejtve növekedve,

majd mint a csörögefánk,
a királyjány szüzességére koccintva
mise utáni vasárnaponként
sugdosunk szájtátva

... és villanyoszlopba kaparom világom,
feladva hirdetést, eladó e fodrásszalon