itt az ősz

a kéménybe szegtem a titkot
aticabecs a becbece
csak számolni felejtünk
a kisebb vagy a nagyobb
számmal kezdjük
és melyik a vége
a született
vagy a világra jött
mantrát élünk
meditált pillanatok karcai
satírozzák a szakadásokat
szamárfülek
pattanások
a kezdő közös
létünk sömörei
és most is hiányzik
a szűz vibráció
amikor szívgödrünk zsibbad
lábunk inog
próbálgatjuk a keresztet
egyet
fentről a világot
egymásba fonva ...

és időtlenné nő a várakozás