Rámíméleztek főszerkesztő hölgyeimék-uramiék: macska vigye, ne vigye, de az Olvasók nem szívesen olvassák írásaim, mivel azokban teljes igazság vagyon, oszt' manapság sem abban vagyon a vagyon: az egyik Olvasónak, balszeműnek, csak a jobbfelőlire tett nyers igazságkimondás tetszik, másiknak, a jobbszeműnek, meg csak a balfelőlire irányuló rész. Megjegyezték ugyan fentebbi újságcsináló hölgyeimék, uramiék, vigasztalásul: volna olyan olvasó is, akinek az egész tetszene, de az ilyen olvasó ma már nem olvas, hanem, a sok pressziótól, depressziózik. Írjak hát inkább arról mint csalogatja ki a Tavasz a mindenféle virágokat!
No, gondoltam, talán nagy dolog ez a Tavasztól?! Hungary ez, talál itt elég példát csalásra, csalogatásra! Ám azért volna néhány közvetlen szavam az Olvasókhoz is! Még mindig nem jöttek rá, hogy a Balszemű-egyszemű, meg a Jobbszemű-egyszemű óriás görbe törpesége egyformán néz, - és ugyanarra?! Meg az Óceántúli Bíró is Arany János versének bíróját játssza el A fülemiléből /"/Jobb felül üt/ nekem fütyöl, / /Bal elül üt/ s nekem fütyöl..."/. Meg nemcsak fütyöl. Hát erre sem jöttek rá?
Ha nem jöttetek rá, akkor inkább lemondok Rólatok, Olvasóim, mint Olvasókról. Kicsit furcsáljátok, hogy áttértem az általános internetes szokás szerinti tegezésre, pedig, ahogy mondani szokták, nem őriztünk együtt disznót? Disznót nem, de azért elég disznólkodást, sertést, sértést láttunk, látunk! Nem érdemlitek meg, hogy egy ilyen nagy írófejedelem, mint én, írogasson Nektek! Azt kérditek: ha fejedelem vagyok, hol van az országom, népem? Ó, ti csacskák! Értelmes írófejedelemnek nem kell ország, - minek az? Amíg ő ír, mások úgyis kifosztanák országát, neki meg bohóckodnia kellene kegyelemfácánsültért, mint, például, az a megnemnevezett is teszi-teszegeti... de inkább nem írok Nektek erről semmi konkrétumot! Én NEM bohóckodom! A népről meg egykönnyen kiderülhet, hogy nem is nép! No, és ha egynehezen derül ki, az jobb?!
Na, pá, puszi nélkül! Meg "Shut up!", majd nézzétek meg jelentését egy ánglius szótárban, valami olyasmit jelent, hogy "szépen kéretik lepénylesőtöket egy darabig nem kinyitott állapotban tartani". Megyek internetezni egy kicsit, nem sokáig, csak látástól vakulásig, hóvirágtól Mikulásig. Bánkódhattok, mert nélkülem sohasem tudhatjátok meg mi is az az Intermatt! No, visszselát!
Ezt lerendeztem. Mi van még? Előszöris írok számítástechnikás barátomnak. Egyszer majd kiszámítom, hogy hány jótanácsát követtem rosszul. Mindjárt írok is ide Neki néhány kérdést!
1. Miért nem húzza alá a komputer azt, amit addig aláhúzott? /Talán azért, hogy felhúzzon? Kivel akar ujjat húzni? Velem, aki a porszívót is... no, nem írom ide, hogy mi történt a porszívóval, mert félek: ha vannak állatvédők, talán vannak porszívóvédők is. Annyi minden van manapság, csak az nincs, aminek lennie kellene!/
2. Miért bújnak el jelek, parancsikonok időnként a gépemen? Kitől félnek? Kisvilágtól, nagyvilágtól? /Tőlem aligha félhetnek, kivéve, ha úgy viselkednek, mint az a porszívó.../
3. Miért jön elő az egérnek nevett patkányformájú eszköz jobbfelének lenyomásánál munkahelyem gépén oly engedelmesen a "copy", míg Hungarian nyelven beszélő otthoni gépemen nem akar megjelenni a "Másolás", pedig az is "copy" lenne, magyarul? Miért kínoz komputer, Internet, Élet?!
Különben az internet nem is mindig kínoz, az Életnél sokkal jobban elviselhető, csak kell hozzá feleség, aki a komputerállványra leteszi az ételt. A képernyőmön, háttérként, ott vidámkodik a tenger, pálmafás szigettel. Nyugalmat sugároz nekem, szegény hajótöröttnek. Meg rejtélyt is: miként darabolódtak fel a felhők, és mint került néhány felülről lefelé, egyik napról a másikra? Különben ez részletkérdés. Okos kis komputer ez. Megkérdezi, hogy tényleg azt akarom-e, amit akarok. "TÉNYLEG LOMBTÁRBA AKARJA DOBNI EZT AZ OLDALT?" - tudakolja a leugró panel. Mindeddig akartam, de most elbizonytalanodom. Hasznos kis komputer ez! Írok egy példát! Leül mellé a vállalkozó, kitölteni az adóbevallást, ütögeti a betűket, leugrik a panel: "TÉNYLEG CSALNI AKAR?". Szegény gazdag vállalkozó nem akar, de, mivel mások úgyis csalnak, kénytelen rá. A csalásverseny miatt, a versenyszférában. A "szférák zenéje" is erről szól mostanság. Ugrálnak tovább a figyelmeztető kérdőtáblák: "Tényleg EKKORÁT akar csalni?" vagy "TÉNYLEG ENNYIRE LÓVÁ AKARJA TENNI AZ ADÓHIVATALT?". Szegény gazdagok!
"TÉNYLEG ERRE A PÁRTRA AKAR SZAVAZNI?!" - faggatja az internetező választópolgárt a leugró tábla. Nem erre akar, de ijedtében rákattint, a közvéleménykutató pedig elégedett: éppen ez a párt a megrendelője.
A komputer a politikust is megkérdezi, miközben az honlapját újrahonlapozza: "TÉNYLEG HAZUDNI AKAR?" Szegény politikus nem akar, de mivel más politikusok is ezt teszik, muszáj neki. Szegény politikusok!
No, tréfáltam, utóbbi utóbbi három est még csak az az Internet-Jövő, amelyik lehet, hogy csak holnap hajnalban érkezik meg! Egyébként csodálatos dolog az Internet, ez a vadnyugati ájtatosság, ez a liberális diktátorság, ez a mindeható Minden! Lehet vásárolni az Internet-ÁRUHÁZLÁNC-ban! /Lánc nem kell nekünk, az már van./ Van Internet-KUPLE...no, olyan szerájféleség, előbb kuplékkal, meg...ám nagy előnye virtuális virtusa: a kúpok, a medicinálisak elmaradhatnak. No és azok a honlapok! A Hon...lapokban. Kissé szakadt lapok, mármint, ha honiak. Ugye, veszitek a lapot?
A Sors, persze, az Interneten is elérheti az embert. Még Intermattot is kaphat. Két inter között eddig már többször kaptam mattot az Élettől, de most már Intermattot is átéltem. Az Intermatt diagnózisa nem nehéz: a komputer lemerevedik, az internetező megmerevedik. Ez nem jó megmerevedés! A petyhüdt állapot még messze van. Az Intermatt diagnózisa könnyű, de terápiája kutya egy dolog! Meg lehet próbálkozni a géppszichoterápiával, géphipnózissal. Én ezt versben szoktam tenni, például ekképpen:

"Fel, gépecském, MADE IN...bárhol!
Szíved a Versenyért lángol!
Hagyd el ezt a merev pofit:
vár a Hétszentség, a Profit!"

Hát ez érthetetlen! A gép meg se mozdult a "profit" szóra! Miféle gép ez? Kénytelen voltam - persze, demokratikus módon! - egy kis célzást tenni a sztrájkoló porszívó sorsára. Ám az Intermattozó internetesgép nem ijedt meg, mivel számításba vette: ő nem porszívó, túlságosan magasba kellene felemelnem a lábam ahhoz, hogy valamelyik géptestrészét ösztönzően megérinthessem vele.
Az Intermatt terápiájára megpróbáltam az Összes Gomb Nyomogatásának Módszerét. Nem használt, bár a gép rejtett emlékképeit felkavarta, és csak úgy hányta ki magából tudatalattiját! Döbörgött, dübörgott, korgott, morgott. Velem a Világ forgott. Rá kellett jöjjek: nem vagyok egy Freud. Kettő még kevésbé. Remegő kézzel feketét öntöttem a komputerre, de kiderült a kis rosszista rasszistasága: arra is merev, mozdulatlanul fagyos arccal nézett.
Ám minden jó, ha a vége jó, illetve, ha minden nem is, a vég akkor jó. Én elpetyhüdtem, összeestem, de megjelent Máté, 14 éves unokám, ez a kézilabdázó Lúdas Matyi. A döbrögi-dobrogi-dörmögi gép úgy megijedt az Ő gépdoktorságától, hogy rögvest váltott a Nagy sakktáblán: lemondott az Intermattról.