Hol volt, hol nem, volt egy ország: BENDEBUNDA.Hangzatos név, ugye?!
Ez az ország arról volt híres, hogy királya igen hosszú szakállt viselt.Másról nem, de akinek ez elég, annak nem kevés.
Bendebunda mellett volt egy másik ország is: BUNDABENDE.Ez is dobütögetős név, ugyebár?
Bundabende is arról volt híres, hogy királyának igen hosszú szakálla volt.Másról nem, no, de ha már ennyi híresség vagyon, akkor van miről kárognia a varjúnak.
Nőtt-növögetett a két király szakálla.Nem is csoda, mivel mindkét országban egyre-másra találták fel a csodaszakállnövesztőket.
Végül mindkét király szakálla olyan hosszú volt már, hogy mindegyikét huszonnégy apród vitte utánuk.Ha valamelyik király az utca elejére ért, szakállhegye még az utca végén nézegette a kirakatokat.
Mindkét országban meggazdagodtak a szakállfésű-gyárosok, a szakállkefektötők, a szakállfényesítőszer
készítők. Mindkettőben megalakult a Hosszú Szakállakat Dicsőítő Költők Társasága, valamint a Fenséges Szakállakat Művészien Lefestő Festők Egyesülete.Mindkét országban létrehozták a Szakállügyi Minisztériumot,
főminiszterrel az élén.Rendszeresen rendeztek szakállasbálokat.Az újságok naponta közölték a két ország szakállhírekre éhező népével, hogy hol tart ez vagy az a király szakállhosszúsága és mennyivel hagyott le más császári, királyi vagy fejedelmi szakállakat.A rádiók nap mint nap a Szakállindulót zengték:

Száll, száll, száll, - száll a fényes Szakáll!
Derék szakáll ez, nem álszakáll!
BENDEBUNDA királya, a hős, -
védő szakállal vélünk időz!

A Bundabendei költőknek úgy megtetszett az induló szövege, hogy megindultak, bundába bendették, hazavitték, - és otthon felhasználták, csak Bendebunda nevét Bundabendére tették át.Nem szép dolog ám az ilyesféle lipi-lopi, de előfordul!
A Bendebundai Balettszínházban éppen a Szakálltáncot próbálták, amikor váratlan dolog történt. No, ne ijedjetek meg, nem a szakállakkal!
Gyönyörű hintón két még gyönyörűbb hajadon hölgy érkezett, ráadásul ikertestvérek. Egyiknek Mincimanci volt a keresztneve, másiknak Manciminci.
E jelentős névkülönbséget leszámítva mindkét csodálatos szépségű leány teljesen egyforma volt, de még a ruhájuk, sziámimacskájuk, pici pincsikutyájuk, kedves csacsogásuk és orrfintorgatásuk is egyforma.Sőt, abban is megegyeztek, ki is jelentették: nem kedvelik a szakállas férfiakat!
Hát még ebből sem lett volna talán baj, mivel nem jön a tehénből egyből vaj, - de a két legénykirály beleszeretett e leányokba.Egyik sem tudta, persze, hogy a kettő közül melyikbe szeretett bele, mivel Mincimancit nem tudták megkülönböztetni Mancimincitől.Más esetben ez fejvakarást, gondot okozott volna, ám ezesetben teljesen egyforma volt a két leány, ami már más tészta...Két leány, két király, mindenkinek jut, ami kell, egyiküknek sem kell tülekednie.
A két leánynak is nagyon tetszett a két király, de a két királyi szakáll nem.
A kacsókérésnél mindkettő kijelentette: vagy a szakáll, - vagy ő! Szakállas király felesége nem lesz, mert ha a szakáll belelóg a levesbe, a bosszúság nem keveske!
Kutya ugat, vak ló rúg, - itt van a bús válaszút!
Mit tehettek a szerelmes királyok?
Hivatták a borbélyt a nagyollóval szakállnyissz!-re! Mindketten.
A költők máris írták a csupasz állakat dicsőítő költeményeket, a borotvagyárosok a remélt mesés haszonról álmodoztak, a borotvaecsetkészítők egymásnak ecsetelték gyönyörű jövőbeni kilátásaikat, egy zeneszerző pedig máris szerzette a Szakálltalanidulót.A nép meg bámult-bambult, majd éljenzett.
No mi lett? Puszi ide, meg amoda, s ugrált boldog nyuszikoma?
Sajnos, nem.Kiderült: nem csupán a májusi időjárás, hanem némely leány is szeszélyes. Ezesetben mindkettő némely volt, mert kijelentette kérőjének:
- Ó, felséges királyuraság, mégiscsak jobban áll neked a szakáll, mint a csupasz áll! Tévedtem! Kismalac földjét hadd túrja! Egykettő, növeszd meg újra!
Mit tehetett a két király? Ismét elkezdett szakállt növeszteni.Szerencsére a leányok nem csupán szépségesek voltak, hanem jóságosak is.Nem ragaszkodtak utcahossznyi szakállhoz, így hamarosan mindkét országban sor kerülhetett az esküvőre.
Engem, balszerencsémre, egyik lakodalomba sem hívtak meg, azzal az átlátszó indokolással, hogy túl sok bolha ugrál a szakállamban, - pedig nincs is szakállam, és nem is volt sohasem!