Kertben jártam, diót szedtem,
s az ősz tükrét nézegettem:

széllel játszott levél, sárga,
s olyan, - átváltott barnára.

Széllel játszott fény és árnyék.
Sóhajtoztak: - Messze szállnék!

Azt csak otthon vettem észre:
egy dión kert pöttömkéje.

Csiga-baba! Olyan kicsi:
ki nem látta, el sem hiszi...

Csepp érdem, közlöm szerényen:
házával együtt lemértem.

Mércém rajta meddig ért el?
Nem volt csak fél centiméter!

Ámde elmondhatom róla,
hogy nem kellett neki pólya,

nem etették, - maga evett:
rágicsálta a levelet.

Hátán vitte saját házát
ez a kedves kis apróság.

A házából kicsuszikált,
s bement... Kérded: bent mit csinált?

Bármily nagy tudós is vagyok,
mindent mindent azért nem tudhatok,

s efelől nem kérdezhettem,
mert nem tudok - csiganyelven...