Riporternő a tévé képernyőjén (mosolygós bizalommal, de látszik rajta, hogy e bizalomnak semmi alapja, és utóbbival tökéletesen tisztában van):

- Nohát, már nagyon vártam Önt, Frinkszfranksz Úr, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba, mert mindenkit érdekel az a hekkeres ügy, amiről hallunk, hallunk, de nem tudunk róla semmi bizonyosat!

Frinkszfranksz Úr (mint fontos ember, határozottan, lendülettel):
- Hekkerezésre szükség van, mert mi győzne meg bennünket arról, hogy Nemzetfőhivatal szupertitkos fő- és alszisztémái feltörhetetlenek-e vagy mégsem...

Riporternő a tévé képernyőjén (közbevág):

- Ezt tudjuk, de az a kérdés, hogy az alkalmazott hekker a hivatalos utasítások szerint hekkerezett, vagy a hivatalos útról lekerekezően hekkerezett-e? Az illetékes, Nyimnyomdki Úr, a Bizottság elnöke azt állította, hogy a hekker már minden bűnét bevallotta, még a szerelmi bűneit is...

Frinkszfranksz Úr (jóindulatot színlelően egészen a rosszindulatú gúny határáig):

- Hát akkor Nyimnyomdki Úr vagy nem értette meg mit mond a hekker, mert a hekker nem ezt mondta, vagy félreértette, vagy pedig nem arra gondolt, amire a hekker, vagy valami mást is tud, amit elhallgat, amire majd később derül esetleg fény...

Riporternő a tévé képernyőjén (közbevág):

- No akkor Ön szerint mit mondott a hekker?!

Frinkszfranksz Úr (oktatólag):

- A hekker azt mondta csak: ő hekkerelt, ezért alkalmazták, fizették, de nem emlékszik arra, hogy mit mikor hekkerelt ki a szupertitkos számítógépekből, mert annyi mindent hekkerelt, amikor a rendszereket feltörte, meg később diót is tört, de neki a rendszerbe való betörés nem kemény dió, éppen ellenkezőleg...

Riporternő a tévé képernyőjén (ebből nem ért semmit, de az egész hekkeres ügyből sem, sejtéseit viszont nem meri kiteregetni, hanem azért okosan úgy tesz, mintha ezt-azt most megértett volna):

- Értem! Ám Ön ott volt a Bizottság ülésén, amelyik titkos ülés volt, érthetően, hiszen az egész ügy titkos, vagy legalábbis az egyik fele az, anélkül meg nem lehet megérteni a másik felét, viszont mégis tudna valamit mondani az ülésről, titoktartási kötelezettsége mellett?

Frinkszfranksz Úr (készségesen):

- Természetesen! A bizottság tagjai leültek a helyükre, és talán megengedhetek magamnak annyi megjegyzést: feszültebben figyeltek, mint máskor. Szóba került valaki más is, mint a hekker, a hekkerhez való viszonyáról nem mondhatok semmit. Azt sem mondhatom meg, hogy az illető nő vagy férfi, talán csak annyit, hogy nem hermafrodita. No meg azt is elárulhatom, hogy ez a közelebbről meg nem nevezett személy NEM a hekker! Egyébként az ügy részleteit illetően még a Bizottság is sötétben tapogatódzik, túl sok a homályos pont, vonal, foltocska, felhőcske, szóval az olyan részlet, aminél, ha valaki nagy ész lett is, mégsem tudja átlátni az átláthatatlant. Ám ki kell tapogatni a dolgokat! Több tapogatás meghozhatja a sikert, tréfásan hozzátehetném, még a vaknak is, ezzel, persze, nem akarom megbántani a csökkent látóképességűeket, akik oly sokan vannak ebben az országban...

Riporternő a tévé képernyőjén (azzal az átlátszó optimizmussal, ami mögött könnyű meglátnia a pesszimizmust annak, aki lát, de ilyen látók már kevesen vannak a Hungarian piacbirodalomban):

- Nohát majd legközelebb együtt tapogatódzunk tovább! Az az érzésem, hogy találkozni fogunk még Önnel ebben az ügyben, amikor egyre-másra talán fényt is deríthetünk! Örülünk, hogy bejött! Következő vendégünket is, Berzenbúbos Benedeket, rendívül országfontosságú dolgokról kérdezem majd, többek között arról. hogy mivel vádolják, miért vádolják, hogyan vádolják, miért most vádolják, miért nem nyolc évvel ezelőtt vádolták...

Berzenbúbos Benedek, megélhetési pártpolitikus, mesterpolgár (belép, köszön, sértett fölénnyel rámutat, hogy még megvádolni sem tudták őt rendesen, azt sem tudja mivel vádolják, nem tud semmiről semmit, az interjúból is csak annyi derül ki erős valószínűségként: az őt feljelentgető ellenlábasainak is sok vaj lehet a fejükön, - no ez nem valami nagy csoda Hungaryban!)

Jobb ízlésú televíziónéző, megélhetetlenségi nyugdíjas (otthon, rokkant karosszékéből):

- Innye-hinnye! Szép kis ország ez az ország! Ehhez képest az a bájos gyermekkönyv, az Alice Csodaországban... (átkapcsol egy másik csatornára, ahol kedves arcú, reklámnépviseletbe öltözött leányka szavalja: "Azt dalolja a kis madár / A virágos ágon: / Legszebb ország Magyarország / Ezen a világon.")

(2010)