Feltöltve: 2010-09-04 10:11:16
Megtekintve: 1902
Rendőrség és
Leírok néhány gondolatot a címbeli témakörről netnaplómba, csak önmagamnak, mert Magyarországon úgysem figyel a rendszerváltás utáni mindenkori hatalom senkire, aki kívülről tesz valamiféle javaslatot, vet fel ötletet.
Nevetséges politikai nagyotmondás az, hogy például hetek alatt látványosan javítani lehet Magyarországon a közrendet. Primitív választási jelszó az ilyesmi, igaz, a választók alacsony szellemi színvonala miatt, hatásos, de csak szavazatok szerzésére. A valóságban azonban ilyen rövid távú rendteremtésnek nincsenek meg a feltételei, és jelenleg annyi sejthető: ha a dolgok így mennek tovább, mint eddig, akkor ezek a feltételek a további évek során sem teremtődnek meg. Még tragikusabb lehet, ha valaki, a hatalom birtokában, csökönyösen ragaszkodik nyilvánvalóan szamár mondásaihoz.
A rendőrség közrend-teremtő funkciójáról most nem írok részletesebben. A hírekből ugyan annyi biztonsággal állítható: ehhez a feladathoz nincsenek meg az elvárható feltételek, ami nem zárja ki azt, hogy a hiányos feltételekhez képest a rendőrség személyi állománya esetleg elfogadhatóan teljesít. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a rendőrség helyzete az 1989-es rendszerváltás utáni világban, a beáramló bűnözőkkel, a "nemzetközi, szervezett bűnözésnek" Magyarország határain belüli fokozott megjelenésével, de még a "liberalizmus" helytelen értelmezése miatt is (amely a bűnelkövetőknek kedvezett) mennyire súlyosbodott. A világba való kitekintések, összehasonlítások fontosak ugyan, de az ezekből való következtetések levonása sokszor nem becsületes, gyakran az eltérő sajátosságok, lehetőségek figyelembe vétele nélkül nem is értelmezhető. Ami nem vitatható: a mai "piacdemokráciás" világban a bűnözés majdnem mindenütt fokozódó társadalmi probléma.
Bajok vannak a rendőrség közrend-teremtő funkciójához szorosan kapcsolódó
büntetőjogi, bírósági, ügyészségi területekkel is, nagyok. Az egymást váltó "rendszerváltásos" kormányok, hatalmi centrumok a büntetőjogban mindmáig nem tudták megtalálni azt a hazai realitásoknak megfelelő határt, amely nem megy túl egy "értelmes liberalizmuson" (amelynek társadalmi célja a bűnelkövető megjavulása), ugyakkor nem esik - politikai népszerűsködés, szűk csoportérdekek miatt - a szükségtelen, sőt, a társadalomra káros szigorúság, olykor antihumanitás vermébe. Az utóbbi néhány hónap elsietett, rossz történelmi példákat követő büntetőjogi anomáliáit, melyeket - az egyébként Magyarországon, úgy tűnik, semmibe vett - jogvédő szervezetek is bírálnak, én sem helyeslem. (Bizonyos változtatás szükséges volt, erről írtam is tréfás-komolyan "A zsebtolvaj"-ban, az interneten megtalálható.)
Van azonban egy olyan igen kiterjedt terület, amely nélkül nem csak a szorosabban vett "közrend" biztosítása is sikertelenségre számíthat (esetleges részsikerek ellenére), és amelyik alatt nem csupán a közrend biztosítása értendő, - e netnaplóban most "rend-őrségnek" nevezem. A "rend-őrség" az ország minden lakosának feladata volna: komoly bűncselekményekre utaló gyanújelek az illetékesek időben való tudomására hozása, bárhol is tapasztalható ilyesmi (nem az apró-cseprő ügyekben való árulkodásra gondolok!). Ennek csak egyik aspektusa, hogy a gyanút jelentőket sokkal nagyobb védelemben kellene részesíteni, valamint erkölcsi elismerésben.
Fontos előfeltétele volna egy elfogadhatóbb rend (és közrend) megteremtésének az ország társadalmi légkörének javítása, a hazai valóságnak a mainál sokkal őszintébb feltárása. A "REND" alatt - ismétlem - nem csupán a közrendet értem. Ezzel az általánosabb értelemben felfogott renddel igen nagy baj van a mai Magyarországon. Nem csupán a történelmi múltról való "szervezett hazudozásra" gondolok, hanem a félrevezetésekre is a mindennapi problámáknál. Ez gyakorlatilag valamennyi felszínen levő politikai párt sajátossága, de még az "igazmondás" is sokszor rosszakaratból születik (ha ez olykor nem is igazolható). Nem tűnik fel senkinek, hogy minden párt szívesen beszél, ha érdeke úgy hozza, a másik párt egyes tagjainak bűneiről, vétkességéről, vagy csupán "politikai felelősségéről", de saját tagjainak (pártszimpatizásainak) ilyesfajta megtévedését, felelősségét szinte sohasem emlegeti?!
Ki gondolja komolyan, hogy Magyarországon bármelyik pártból senki sem látta, tudta, vagy legalábbis sejtette a saját tagjai között levők jogilag vagy erkölcsileg elmarasztalható magatartását, éveken át? Tényleg senki sem tudott arról, hogy a bankok által kínált devizakölcsönök kockázatosak, nem csupán az egyénnek, hanem az egész országnak? Miként történhettek beruházások, építkezések az ártéri területeken, évtizedeken keresztül? Miként létezhet ötven-hatvan idősek otthona úgy, hogy üzemeltetőik vállalkozásukat be sem jelentették?!
Folytathatnánk a kérdéseket. Nagyon-nagyon rosszul működik Magyarországon a bajok megelőzése, a megtörtént bajok hátterének őszinte feltárása (bárki is okozta a bajt!). Alapvetően hiányzik a "rend-őrség", vagyis az állampolgárok bizalma a hatalomban, saját képviselőikben. Ez a bizalom egyáltalán nem azonos azzal, hogy a szavazatokkal mely pártok jutnak egy adott időszakban kormányra. A kettő közé öntelten egyenlőség jelet tenni önmagában is igen rosszat jelent, bármilyen párt, szervezet teszi is ezt. Micsoda ostoba (vagy mennyire önérdek-ember!) az, aki úgy gondolja: ha valaki egy parlamenti pártra szavaz, mert a másikból kiábrándult, az annak a pártnak feltétlenül rokonszenvezője?! Érdemes ezen elgondolkodni!
A "rend-őrség" megteremtéséhez nem az kellene, hogy a hatalmon levő párt és kormány (bármelyik!) az "ország egységéről" szónokoljon, hanem annak világossá tétele: nincsen ilyen egység, a legnyilvánvalóbban közérdekű kérdéseket illetően sem, - viszont becsületesen keresni kell a módokat, lehetőségeket, eszközöket a megteremtéséhez, az utat egy jó értelemben vett "közmegegyezéshez".
Van egy mondás: "Nem látja a fától az erdőt". A mai Magyarország legtöbb illetékese rendszerint még magát a fát is rosszul látja, amikor saját önérdekét nagyonis jól. No és idézhető egy másik mondás is: "Nincs annál süketebb, mint aki nem akar meghallani valamit".
A süketség sunyi színlelése, persze, olykor végül a színlelőknek-színészkedőknek sem tesz jót. Erre is ad példákat a történelem, bőségesen...
(2010)
(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)
Nevetséges politikai nagyotmondás az, hogy például hetek alatt látványosan javítani lehet Magyarországon a közrendet. Primitív választási jelszó az ilyesmi, igaz, a választók alacsony szellemi színvonala miatt, hatásos, de csak szavazatok szerzésére. A valóságban azonban ilyen rövid távú rendteremtésnek nincsenek meg a feltételei, és jelenleg annyi sejthető: ha a dolgok így mennek tovább, mint eddig, akkor ezek a feltételek a további évek során sem teremtődnek meg. Még tragikusabb lehet, ha valaki, a hatalom birtokában, csökönyösen ragaszkodik nyilvánvalóan szamár mondásaihoz.
A rendőrség közrend-teremtő funkciójáról most nem írok részletesebben. A hírekből ugyan annyi biztonsággal állítható: ehhez a feladathoz nincsenek meg az elvárható feltételek, ami nem zárja ki azt, hogy a hiányos feltételekhez képest a rendőrség személyi állománya esetleg elfogadhatóan teljesít. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a rendőrség helyzete az 1989-es rendszerváltás utáni világban, a beáramló bűnözőkkel, a "nemzetközi, szervezett bűnözésnek" Magyarország határain belüli fokozott megjelenésével, de még a "liberalizmus" helytelen értelmezése miatt is (amely a bűnelkövetőknek kedvezett) mennyire súlyosbodott. A világba való kitekintések, összehasonlítások fontosak ugyan, de az ezekből való következtetések levonása sokszor nem becsületes, gyakran az eltérő sajátosságok, lehetőségek figyelembe vétele nélkül nem is értelmezhető. Ami nem vitatható: a mai "piacdemokráciás" világban a bűnözés majdnem mindenütt fokozódó társadalmi probléma.
Bajok vannak a rendőrség közrend-teremtő funkciójához szorosan kapcsolódó
büntetőjogi, bírósági, ügyészségi területekkel is, nagyok. Az egymást váltó "rendszerváltásos" kormányok, hatalmi centrumok a büntetőjogban mindmáig nem tudták megtalálni azt a hazai realitásoknak megfelelő határt, amely nem megy túl egy "értelmes liberalizmuson" (amelynek társadalmi célja a bűnelkövető megjavulása), ugyakkor nem esik - politikai népszerűsködés, szűk csoportérdekek miatt - a szükségtelen, sőt, a társadalomra káros szigorúság, olykor antihumanitás vermébe. Az utóbbi néhány hónap elsietett, rossz történelmi példákat követő büntetőjogi anomáliáit, melyeket - az egyébként Magyarországon, úgy tűnik, semmibe vett - jogvédő szervezetek is bírálnak, én sem helyeslem. (Bizonyos változtatás szükséges volt, erről írtam is tréfás-komolyan "A zsebtolvaj"-ban, az interneten megtalálható.)
Van azonban egy olyan igen kiterjedt terület, amely nélkül nem csak a szorosabban vett "közrend" biztosítása is sikertelenségre számíthat (esetleges részsikerek ellenére), és amelyik alatt nem csupán a közrend biztosítása értendő, - e netnaplóban most "rend-őrségnek" nevezem. A "rend-őrség" az ország minden lakosának feladata volna: komoly bűncselekményekre utaló gyanújelek az illetékesek időben való tudomására hozása, bárhol is tapasztalható ilyesmi (nem az apró-cseprő ügyekben való árulkodásra gondolok!). Ennek csak egyik aspektusa, hogy a gyanút jelentőket sokkal nagyobb védelemben kellene részesíteni, valamint erkölcsi elismerésben.
Fontos előfeltétele volna egy elfogadhatóbb rend (és közrend) megteremtésének az ország társadalmi légkörének javítása, a hazai valóságnak a mainál sokkal őszintébb feltárása. A "REND" alatt - ismétlem - nem csupán a közrendet értem. Ezzel az általánosabb értelemben felfogott renddel igen nagy baj van a mai Magyarországon. Nem csupán a történelmi múltról való "szervezett hazudozásra" gondolok, hanem a félrevezetésekre is a mindennapi problámáknál. Ez gyakorlatilag valamennyi felszínen levő politikai párt sajátossága, de még az "igazmondás" is sokszor rosszakaratból születik (ha ez olykor nem is igazolható). Nem tűnik fel senkinek, hogy minden párt szívesen beszél, ha érdeke úgy hozza, a másik párt egyes tagjainak bűneiről, vétkességéről, vagy csupán "politikai felelősségéről", de saját tagjainak (pártszimpatizásainak) ilyesfajta megtévedését, felelősségét szinte sohasem emlegeti?!
Ki gondolja komolyan, hogy Magyarországon bármelyik pártból senki sem látta, tudta, vagy legalábbis sejtette a saját tagjai között levők jogilag vagy erkölcsileg elmarasztalható magatartását, éveken át? Tényleg senki sem tudott arról, hogy a bankok által kínált devizakölcsönök kockázatosak, nem csupán az egyénnek, hanem az egész országnak? Miként történhettek beruházások, építkezések az ártéri területeken, évtizedeken keresztül? Miként létezhet ötven-hatvan idősek otthona úgy, hogy üzemeltetőik vállalkozásukat be sem jelentették?!
Folytathatnánk a kérdéseket. Nagyon-nagyon rosszul működik Magyarországon a bajok megelőzése, a megtörtént bajok hátterének őszinte feltárása (bárki is okozta a bajt!). Alapvetően hiányzik a "rend-őrség", vagyis az állampolgárok bizalma a hatalomban, saját képviselőikben. Ez a bizalom egyáltalán nem azonos azzal, hogy a szavazatokkal mely pártok jutnak egy adott időszakban kormányra. A kettő közé öntelten egyenlőség jelet tenni önmagában is igen rosszat jelent, bármilyen párt, szervezet teszi is ezt. Micsoda ostoba (vagy mennyire önérdek-ember!) az, aki úgy gondolja: ha valaki egy parlamenti pártra szavaz, mert a másikból kiábrándult, az annak a pártnak feltétlenül rokonszenvezője?! Érdemes ezen elgondolkodni!
A "rend-őrség" megteremtéséhez nem az kellene, hogy a hatalmon levő párt és kormány (bármelyik!) az "ország egységéről" szónokoljon, hanem annak világossá tétele: nincsen ilyen egység, a legnyilvánvalóbban közérdekű kérdéseket illetően sem, - viszont becsületesen keresni kell a módokat, lehetőségeket, eszközöket a megteremtéséhez, az utat egy jó értelemben vett "közmegegyezéshez".
Van egy mondás: "Nem látja a fától az erdőt". A mai Magyarország legtöbb illetékese rendszerint még magát a fát is rosszul látja, amikor saját önérdekét nagyonis jól. No és idézhető egy másik mondás is: "Nincs annál süketebb, mint aki nem akar meghallani valamit".
A süketség sunyi színlelése, persze, olykor végül a színlelőknek-színészkedőknek sem tesz jót. Erre is ad példákat a történelem, bőségesen...
(2010)
(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!