A magyar televízió legtöbb csatornája műsoraiban rendszerint azt a hitványságot mutatja, amelyik "piacdemokráciás" sajtójában is általában visszataszítóan ott van: hazugságokat, hírek felesleges felduzzasztását, ismételt és ismételt elővételét, miközben azok eseményeiben nincsenek vagy alig vannak érdembeli fejlemények, szóljanak akár hivatali visszaélések gyanújával kapcsolatos letartóztatásokról vagy olyan gyilkosságokról, melyekről még a rendőrség sem tud beszámolni (vagy "a nyomozás érdekében" nem akar) semmi további érdemlegeset (utóbbiak gyakran a figyelem elterelését szolgálják az ország más, fontos problémáiról!). Az "ország egységéről" való teátrális szónoklás mellett tág teret kap az ostobaságra, népbutításra, ismerethiányra épített gyűlölködés - közvetlen vagy közvetett módon - való szítása, bátorítása is.

Persze, egy-egy műsorban érdekes riportfilm is akad, mint a mai szeptemberi napon is egy dudálni szerető nógrádi juhászról és egykori életéről. (A külföldi csatornáktól átvett, állatokról, természetről szóló és más hasonló műsorok kétségkívül hasznosak, de ezek sugárzása nem a magyar televízió érdeme.)

A mai napi "szégyenműsorok" közé tartozik egy magát irodalomtörténésznek hirdető, beképzelt riportalany hosszas lelkendezése Horthy Miklós történelmi és emberi nagyságáról, ami a tárgyilagoság legelemibb követelményével sem rendelkezett. No azon a csatornán az ilyen műsorok nagyon gyakoriak, mindenesetre a népbutítás mértékét ezeken jól lehet tanulmányozni...

Ám egy másik - általában sokkal mértéktartóbb - csatornán tisztességes riport is volt egy rokonszenves közgazdásszal, akinek okos fejtegetését a hazai gazdasági helyzetről és a jövő kilátásairól már előzőleg is többször hallottam. Nyilván elvész e közgazdász szava, jóakarata, segítőkészsége a jelenlegi hivatalos Magyarország hazugság-áradatában. Rámutatott, hogy a kapitalizmus kormányai - a rendszerváltás kormányaira kivétel nélkül igaz ez - alapjában a nagytőke kormányai, a "bankok kormányai", bármelyik kapitalista párt van is hatalmon, bármilyen névvel, és természetesen akkor is, ha a párt olykor kapitalistaellenes szólamokat is hangoztat. A bankok igenis ráterhelik majd veszteségüket azokra, akik nem is felelősek érte. Ez a kapitalizmus erkölcséből, profitmohóságából, lényegéből következik.

- A bankok kormánya? Nem az "emberek kormánya"? - tette fel a kérdést a riporter (a hangsúlyból úgy éreztem: ő is költői kérdésként).

Nos minden kormány az "emberek kormánya", - csak azt kell átgondolni: miféle embereké, kiké? Az a felfogás, hogy a piacgazdaság (kapitalizmus) kormánya alapvetően az ország lakossága többségének érdekeit képviseli, a becsületesen, tárgyilagosan gondolkodó ember előtt csak nevetséges lehet. Ha ezt tenné, akkor nem volna kapitalista. Valamilyen mértékben, persze, minden kormány a nagy többség érdekeit is képviseli ott, ahol nagyon muszáj, hiszen a társadalom leggazdagabb rétegeinek sem érdeke, hogy például egyes falvakban, városok lepusztult, szegények lakta területein a közrend minimuma is hiányozzon. Ám ennek a képviseletnek megtalálhatóak a szűk határai, ettől még nem lesz egy kormány "az emberek kormánya". Magyarország történelmi múltjának igaz bemutatása nem érdeke a mai társadalmi rendnek, de még a két világháború közötti diktatúrában is (aki boldogabb lesz tőle, felőlem nevezze fél-diktatúrának) természetesen érvényesült bizonyos, mindenkinek szükséges közfeladatok ellátása, - de ettől még nem lett egyik akkori kormány sem "az emberek kormánya". Akkor sem lett az, ha az adott kormánynak időről-időre nagy tömegeket is sikerült megtévesztenie, felhasználnia. Nem ártana kicsit olvasgatni a hiteles történelmi forrásokat, az akkori szépirodalmi alkotásokat... - és csak utána "történészkedni" a televízióban.

No mindegy, - még ha nem is az. Beírhatom netnaplómba: ma legalább (eddig) nem zuhogott az eső, bár a nagy nyári melegek után, átmenet nélkül, mindjárt téli hideg jött. Magyarország mindig is a szélsőségek hazája volt, a földhözragadt szegénységet és az esztelen pazarlást illetően is, az érzelmi hőfokokra vonatkozóan is, most már, úgy látszik, az időjárást illetően is így lesz.

Az "Utánunk az özönvíz!" felkiáltás sokszor volt nagyon-nagyon időszerű a magyar történelemben. Amikor időszerű volt, mindig-mindig utól is érte az országot az az istentelen nagy víztömeg. Ebben - többek között - az a túlontúl sok víz is segített az Özönvíznek "az emberek" fejében. Érdemes volna ezt végiggondoni azoknak, akik még képesek ebben a kis országban a jóakaratú gondolkodásra!

(2010)

(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)