Feltöltve: 2010-08-19 22:55:05
Megtekintve: 1988
Ünnepi puszi-pacsi országjátékok
Nincs annál szebb és várhatóan eredményesebb, mint ha összefog az ország. Sajnos, ilyen összefogásról sokszor beszélt unos-untig ez a kis Hungary, akkor is, amikor a jelenleginél nagyobb volt, de ritkán fogott össze, akkor is csak pillanatokra. Összefogdosás, persze, többször is volt benne, de azért összefogás és összefogdosás között van némi különbség, még ha esetleg utólag az utóbbit is összefogásnak tüntetik fel. Sok itt az "IÁ!"-s nosztalgiás!
Ünnepeken kiváltképp mindig az összefogásról beszélnek a szónokok, még ha összefogdosást is értenek alatta, de ha nem azt értenek, akkor sem az összefogásra gondolnak, hanem a számukra hasznos széthúzásra, amelynél mások kihúzzák a lutrit, de ők megnyerik. Utóbbi két dolog sem azonos!
Én szeretném elősegíteni az ország összefogását, mert azt a közszépet és közjót pártolom, ami lehetetlen. Kényszerűségből, mivel a köz terén olyan szép és jó, ami lehetséges, ma momentán nem létezik.
Fentiekből kiindulva, mint piacdemokráciás realitásból, csak néhány ünnepi játékot tudok javasolni a szent cél érdekében, amelyek az "egy ország, egy hit, egy zászló, egy..." jegyében az országösszefogás illúzióját kelthetik, költhetik. Ime néhány ilyen játék:
1. NYITVA VAN AZ ARANYKAPU. A közismert népi gyerekjátékot mindenki játszhatja, de az aranykapu alatt csak bizonyos kivételezett személyek bújhatnak át, viszont a többiek is bújhatják az álláshirdetéseket, hogy álláshoz juthassanak, de nem jutnak, őket viszont aranykapuzás helyett falhoz lehet állítani. Kell még a játékhoz vaskapu is, ami ráesik a kisjövedelműekre, hogy ne legyen tolongás az aranykapunál. A játék végén az egyenlőség jegyében mindenki kap valamit: a gazdagok aranyat, a szegények újabb tapasztalatot, a félszegények azt a jogos félelmet, hogy teljesen elszegényednek.
2. KOCKÁZZ, LELKEM, KELEMEN! Ez egy teljesen új játék, igaz, hogy egyúttal nagyon régi. A játszók potom áron, ötszáz forintért vehetnek az ünnepi sátorokban fakockát. "A kocka el van vetve!" (Alea iacta est) mondást viszont a történelemből ingyen megszerezhetik, de előbb kockáztatniuk kell ingatlanukat (ha van), ingóságaikat, meg egyebüket. A kockáztatás során rendkívül fontos az optimista vidámság és a tudatlanságon alapuló hit az ország jövőjében. A végén a Hatalom is elveti az országkockát, miközben mindenki nézi, hogy kinek esik a fejére. A fejreesettek tapsolnak (vagyis Hungaryban majdnem mindenki).
3. FEKETE PÉTER ÖCSÉM, TE KIS ÜGYEFOGYOTT. Népi kártyajáték, azzal a tréfás gúnyolódással, ami a Fekete Pétert kihúzónak jut. Ám hogy többen jászthassák: a kártyacsomag nagyobb, és benne nem egy Fekete Péter van, hanem több, valamint a Fekete Pétert nem Fekete Péternek nevezik, hanem Veres Péternek (de nem teljesen azonos azzal a Veres Péterrel, akit egy bizonyos fehérlovas hajókormányzó úr csendőrszolgái egy bizonyos korban időnként veresre vertek írásaiért, a mai szolgái pedig azokat a veréseket igyekeznek letagadni, elhallgatni, sőt, a még nagyobb piacdemokráciás megtévesztés miatt, utat is elneveztek arról a megvert íróemberről). Aki kihúzza a Fekete Pétert (vagyis "Veres Pétert"), - az Hungaryban egyből kihúzza a gyufát! Örülnek, ünnepelnek azok, akiknek kevés az eszük, rossz az ízlésük, és imádnak mocskolódni (vagyis sokan).
4. ÉG A GYERTYA, ÉG! Ez is a népi gyermekmondókát követi. A játszogatók az ünnepen gyertyák vásárolhatnak, azt meggyújthatják, a gyertya pedig éghet, amíg felvett hitelük esedékes részlete a körmükre nem ég, vagy nem ég a körmükre valami más. Lehet, persze, hogy közben az ország is égeti magát ezzel-azzal, de sem ezzel, sem azzal nem kell törődni, azért van ünnep, hogy lazítsunk!
5. KINT A BÁRÁNY, BENT A FARKAS. A régi játék lényegében változatlan változata, némi új mellébeszélésekkel. Kell hozzá egy karám, oda igyekeznek a bárányok, abban a téves hitben, hogy ott biztonságban lesznek a farkasoktól, ám a farkasok bent is vannak, kint is vanak, mindenütt. A piacfarkasok felemelik a hús árát, ezt a bárányok úgy értékelik, hogy a farkasok a barátaik. Később a piacfarkasok felemelik a kenyér árát is, meg a legelők használati díját is. A bárányok és birkák bámulnak, de még mindig nem értenek semmit. Szól a fülsüketítő országzene, az is hallgatni kényszerül, aki nem akarja. Szónokfarkas báránybőrben szónokol, hangját, mint a mesében, megváltoztatja, szándékát nem. Birka, bárány helyeslően béget.
Az országünnep végén általános puszi-pacsi. Nyuszi az agár szájába táncol. Hungarian Velence azt hiszi, hogy ő olasz. Hungarian mezőgazdaság azt hiszi, hogy ő de költséghatékony! Ilyesfajta hiedelmek tovább terjednének, ha már nem terjedtek volna el előzőleg is.
Az ünnepnek lassan vége. Külföldi bábosok itt hagyják bábuikat. Belföldiek hagyják magukat (megvesztegetni). Királyt majd később koronáznak, de már felkészültek arra is. Van, aki már kikészült, kikészítették, de az is a felkészüléshez tartozik. Hungarian szeszszabadságharc győzedelmeskedik. Nem engedünk a negyvennyolcból, - de az a koronátlan negyvenkilences országcímer kell a fenének!
(2010)
Ünnepeken kiváltképp mindig az összefogásról beszélnek a szónokok, még ha összefogdosást is értenek alatta, de ha nem azt értenek, akkor sem az összefogásra gondolnak, hanem a számukra hasznos széthúzásra, amelynél mások kihúzzák a lutrit, de ők megnyerik. Utóbbi két dolog sem azonos!
Én szeretném elősegíteni az ország összefogását, mert azt a közszépet és közjót pártolom, ami lehetetlen. Kényszerűségből, mivel a köz terén olyan szép és jó, ami lehetséges, ma momentán nem létezik.
Fentiekből kiindulva, mint piacdemokráciás realitásból, csak néhány ünnepi játékot tudok javasolni a szent cél érdekében, amelyek az "egy ország, egy hit, egy zászló, egy..." jegyében az országösszefogás illúzióját kelthetik, költhetik. Ime néhány ilyen játék:
1. NYITVA VAN AZ ARANYKAPU. A közismert népi gyerekjátékot mindenki játszhatja, de az aranykapu alatt csak bizonyos kivételezett személyek bújhatnak át, viszont a többiek is bújhatják az álláshirdetéseket, hogy álláshoz juthassanak, de nem jutnak, őket viszont aranykapuzás helyett falhoz lehet állítani. Kell még a játékhoz vaskapu is, ami ráesik a kisjövedelműekre, hogy ne legyen tolongás az aranykapunál. A játék végén az egyenlőség jegyében mindenki kap valamit: a gazdagok aranyat, a szegények újabb tapasztalatot, a félszegények azt a jogos félelmet, hogy teljesen elszegényednek.
2. KOCKÁZZ, LELKEM, KELEMEN! Ez egy teljesen új játék, igaz, hogy egyúttal nagyon régi. A játszók potom áron, ötszáz forintért vehetnek az ünnepi sátorokban fakockát. "A kocka el van vetve!" (Alea iacta est) mondást viszont a történelemből ingyen megszerezhetik, de előbb kockáztatniuk kell ingatlanukat (ha van), ingóságaikat, meg egyebüket. A kockáztatás során rendkívül fontos az optimista vidámság és a tudatlanságon alapuló hit az ország jövőjében. A végén a Hatalom is elveti az országkockát, miközben mindenki nézi, hogy kinek esik a fejére. A fejreesettek tapsolnak (vagyis Hungaryban majdnem mindenki).
3. FEKETE PÉTER ÖCSÉM, TE KIS ÜGYEFOGYOTT. Népi kártyajáték, azzal a tréfás gúnyolódással, ami a Fekete Pétert kihúzónak jut. Ám hogy többen jászthassák: a kártyacsomag nagyobb, és benne nem egy Fekete Péter van, hanem több, valamint a Fekete Pétert nem Fekete Péternek nevezik, hanem Veres Péternek (de nem teljesen azonos azzal a Veres Péterrel, akit egy bizonyos fehérlovas hajókormányzó úr csendőrszolgái egy bizonyos korban időnként veresre vertek írásaiért, a mai szolgái pedig azokat a veréseket igyekeznek letagadni, elhallgatni, sőt, a még nagyobb piacdemokráciás megtévesztés miatt, utat is elneveztek arról a megvert íróemberről). Aki kihúzza a Fekete Pétert (vagyis "Veres Pétert"), - az Hungaryban egyből kihúzza a gyufát! Örülnek, ünnepelnek azok, akiknek kevés az eszük, rossz az ízlésük, és imádnak mocskolódni (vagyis sokan).
4. ÉG A GYERTYA, ÉG! Ez is a népi gyermekmondókát követi. A játszogatók az ünnepen gyertyák vásárolhatnak, azt meggyújthatják, a gyertya pedig éghet, amíg felvett hitelük esedékes részlete a körmükre nem ég, vagy nem ég a körmükre valami más. Lehet, persze, hogy közben az ország is égeti magát ezzel-azzal, de sem ezzel, sem azzal nem kell törődni, azért van ünnep, hogy lazítsunk!
5. KINT A BÁRÁNY, BENT A FARKAS. A régi játék lényegében változatlan változata, némi új mellébeszélésekkel. Kell hozzá egy karám, oda igyekeznek a bárányok, abban a téves hitben, hogy ott biztonságban lesznek a farkasoktól, ám a farkasok bent is vannak, kint is vanak, mindenütt. A piacfarkasok felemelik a hús árát, ezt a bárányok úgy értékelik, hogy a farkasok a barátaik. Később a piacfarkasok felemelik a kenyér árát is, meg a legelők használati díját is. A bárányok és birkák bámulnak, de még mindig nem értenek semmit. Szól a fülsüketítő országzene, az is hallgatni kényszerül, aki nem akarja. Szónokfarkas báránybőrben szónokol, hangját, mint a mesében, megváltoztatja, szándékát nem. Birka, bárány helyeslően béget.
Az országünnep végén általános puszi-pacsi. Nyuszi az agár szájába táncol. Hungarian Velence azt hiszi, hogy ő olasz. Hungarian mezőgazdaság azt hiszi, hogy ő de költséghatékony! Ilyesfajta hiedelmek tovább terjednének, ha már nem terjedtek volna el előzőleg is.
Az ünnepnek lassan vége. Külföldi bábosok itt hagyják bábuikat. Belföldiek hagyják magukat (megvesztegetni). Királyt majd később koronáznak, de már felkészültek arra is. Van, aki már kikészült, kikészítették, de az is a felkészüléshez tartozik. Hungarian szeszszabadságharc győzedelmeskedik. Nem engedünk a negyvennyolcból, - de az a koronátlan negyvenkilences országcímer kell a fenének!
(2010)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!