Orcáján vigyorálca.
Veszélyes a pojáca.
Nyálas-nyájas beszéde
csak bábu bégetése,
ha felül rántnak drótot:
a léte azon lóg ott!

Emberként? Semmi-ember:
önérdek-szerelemmel.
Ügyel a változásra:
csendben átfesti másra
mi rajta egykor-köpeny, -
múltja maradjon ködben!

Akik csak hasznát látják:
tapsolják a pojácát.
Miért ne? Amin lóg ott:
ők rángatják a drótot.

Ám te, népség, butácska,
aki a kárát látja
peckes pojáca-útnak,
neked semmit sem súgnak
volt-korok, nem is messze?!
Azt súgják: - Térj eszedre!
A gondból ki sem látszol,
s pojácát pántlikázol?!

S ha jönnek majd a könnyek?
Drótrángatók röhögnek.
Jut minden, ami drága,
pojácák pocakjába,
s szolga-kezek, nem tiszták,
tologatnak kulisszát:
ne lásd meg semmiképpen,
hol az elrejtett Éden,
csak bámulj nép, butácska,
ripacs szemforgatásra,
csak hidd, te isten barma,
hogy égből édes manna,
hull majd kitátott szádba,

szavazz a pojácákra!

(2010)