Volt egy szép veresszőrű kandúr, akit egy boldog bulldog jókedvében elnevezett Keresem Tóninak. A cica tényleg mindig keresett valamit, amit elfoghat, megfoghat, amiből falatozhat, de azért nem tetszett neki ez a név, meg is kereste a bulldog orrát. Ezt követően csökkent a kutyus boldogsága. Ám a név ráragadt a cicusra, így hívta a nyávogó népség.

Kóbor macska volt KeresemTóni, de egyszer azt álmodta: nagy becsbe kerül, ez is, az is kikéri a tanácsát. Álom és valóság nem ugyanaz, de a cica erősen hitt abban: teljesül az álma.

A halpiacon itt is, ott is tudakolta: adnának-e neki jó tanácsért halat. Itt is, ott is "Sicc!'-et kapott, néhol még majdnem seprűvel való simogatást is. Ám egy tréfáskedvű halárus így szólt:
- Ha jó a tanács, jár érte a kalács.

A cicus elmagyarázta: nehéz a piacon minden halat eladni, mivel nagy a bőség e kopoltyúsokból, a kereslet irántuk viszont olykor igen mérsékelt. Ám ha a tisztelt halárus úr kitenne egy táblát, ilyen szöveggel: "MINDEN MACSKA ITT NYÁVOG, HALAIMNÁL NINCS ÁM JOBB! IDE NÉZZEN, NE ODA: ITT VAN A HALPALOTA!", akkor jobban vinnék. Ő szívesen megszervezné a macskákat, azok katonás rendben felvonulnának, elismerően-behízelgően nyávognának, persze, egy-két falat halacskáért.

- Csókos csuka, pitykés ponty, ez a cica nem bolond! Sürgő sügér, kecsege, kipróbáljuk: így lesz-e? - hagyta jóvá az ötletet a különös halárus.

Az ötlet bevált. A halárus portékáját a katonás rendben felvonuló és nyávogó cicák két nap alatt híressé tették a piacon. Meg is kapta érte Keresem Tóni a jutalmát.

A kocsma előtt kucsmás komák kártyázgattak, egyikük arról panaszkodott közben a többieknek: félti kék káposztáját a barna nyusziktól. Meghallotta ezt
Keresem Tóni, és rögtön így nyávogott:
- Tudnék ám én írt e bajra, a nyúl akár barna, tarka... Tanácsomért, tudakolom: jár-e majd végül jutalom?

A káposztaföldes ember kék káposztát kínált, de kiegyeztek kolbászban, hurkában. A cica elmagyarázta: kitömött vizslakutyus-bábot kell kitenni a káposzták közé, olyat, amelynek belsejében ugatós óra van, és minden órában annyiszor ugat, amennyi az idő.

- No de hol vegyek ugatós órát?! - csodálkozott az ember. Még sohasem hallottam ilyesmiről!

- A kakukkos óra kakukkol, és ha az elkészíthető, akkor az ugatós óra is megcsináltatható Ezermester Jancsi bácsinál!

Ügyes válasz volt. A kucsmás ember nagyot kurjantott: "Szép káposzta, kék, nekem ilyen kék!"

Az ötlet bevált. A nyulak elkerülték azt a káposztásföldet, mert idegesítette őket az ugatás. Meg is kapta Keresem Tóni a kolbászt, hurkát.

Hanem azért csak törte a fejét a cicus: hogyan tovább és mikor? Eljött megint az ő ideje. Az erdőszélen megjelent lován a király, népes kíséretérével. Vadásztak, de a cica nem félt tőlük, mivel macskára nem lő a vadász, attól fél: kigúnyolják a többiek.

Keresem Tóni a király elé lépett, felajánlotta tanácsadó szolgálatát. A király meghökkent, de azután így szólt:

- Van egy fogas kérdés, talán a te fogadra való, macska, mivel már néhány
fog beletört. A palotámban valaki lop, eltulajdonította azokat a tigrisszemű gyémántokat, amelyeket leányom, Cucilipucilibelecincinella arany nyakékébe szántam. Ha te megtalálod a tolvajt, akkor megtalálod nálam a szerencsédet!

A cica ezt súgta oda a királynak:
- Felséges Király Uram! Tétessen egérbőr zacskóba még nagyobb gyémántokat színlelő hamisakat, üvegből! Aki egyszer lop, ha teheti, máskor is lop. A többit bízza rám, meg a társaimra.

Úgy lett, ahogy a cica megjósolta. Eltűnt az egérbőr zacskó is, a hamis gyémántokkal. A cica pedig három társával: Fekete Bencével, Fehér Kelemenkével, valamint Kormosfülű Kurtafarkú Károllyal egyre szaglászott a palotában.
Addig-addig szaglásztak, amíg a főszertartásmester kabátzsebében meg nem találták az egérszagú zacskót, éppen a királyi tanács ülésén. Körbefogták a főszertartásmestert, nyávogtak. A király rögtön tudta mit kell tennie, kit kell az aranyozott karosszékből más ülőalkalmatosságra ültetnie, hogy kilopakodjon a palotából a belopakodott becstelenség. Meglettek a valódi gyémántok is, mert a főszertartásmester ijedtében mindent bevallott, még azt is, amit akár el is hallgathatott volna, ha nem lesz rögtön tele a selyemgatyája.

Keresem Tóni nem kereste tovább szerencséjét, mivel azt Cucilipucilibelecincinella királykisasszony ölében örökre megtalálta.

Három társa: Fekete Bence, Fehér Kelemenke, valamint Kormosfülű Kurtafarkú Károly sem járt rosszul, bár ettől fogva kicsit rátartian.

(2010)