Fényszeműcske, a pici manókislány, a patakban játszott egy gyerekpontyocskával. Mit játszottak?

Motorcsónakost. A manókislány belekapaszkodott a hal farkába, az pedig húzta őt a vízben. Időnként, persze, a manókislány a felszínre jött levegőt venni. A hal is feljött, de ő a vízfelszínre hullott rovarnépség eszegetése végett.

- Gyere a karjaimba, pontyocska! Segítek, hogy ne mindig csak a patakot láthasd. Tudom, neked nincs lábad, de én elviszlek sétálni az erdőbe a hátamon vagy a karjaimban! - ajánlkozott Fényszeműcske.

Az előbb még játékos pontyocska ijedten csapott egyet a farkával és elmenekült.

- No ennek nem kell az én segítségem! - szontyolodott el a manólány. Kiúszott a vízből és a tisztás felé igyekezett. A harmatos fűben Csigabiga Tónival találkozott. Fényszeműcske gondolt egyet és így szólt:

- Szegény csiga! Miért kell mindig a házadon hordani a házad? Talán beleszorult a tested? Gyere, kiszabadítlak! Letesszük a házad annál a bokornál, és együtt megyünk szamócát szedni!

- Talán csúfolódsz velem?! - sértődött meg a csiga, és gyorsan bebújt a házába.

Fényszeműcske lógatni kezdte az orrát. Így tűnődött:
- Vajon miért nem akarja a csiga, hogy segítsek neki?! Hát senkinek sem kell az én segítségem?

A galagonyabokron fészket pillantott meg. Feketerigó asszonyság ült benne, a tojásain. Fényszeműcske őt is megszánta. Szegény rigó, naphosszat csak ül-ül a fészkén. Felkiabált neki:

- Te rigó! Én segítek rajtad! Egy darabig elüldögélek helyetted a tojásaidon. Nyugodtan rám bízhatod a fészked!

- Sajnos, nem fogadhatom el a segítséged! - mondta a feketerigó. A költés az én feladatom. Nagy felelősség ez!

Most már ugyancsak búnak eresztette a fejét Fényszeműcske. A tisztáson Manómuki úrral, a könyvbogarászó manóval találkozott, neki panaszolta el búját-baját.

Manómuki úr nevetett:

- A hal csak a vízben tud lélegezni a kopoltyújával, a szárazon egy idő után megfullad. A házas csiga, - mert vannak ház nélküli csigák is: a meztelen csigák - a háza nélkül elpusztul. A tojásain ülő madár pedig joggal fél attól, hogy te nem tudod majd eléggé melegen tartani a tojásait, hiszen nincsen jó meleg tollruhád. Esetleg össze is törheted azokat... Okosan kell segíteni, különben a segítség nem segítség, hanem baj okozója!

Ezen nagyon elgondolkozott Fényszeműcske, amíg tovább baktatott. Hirtelen egy kis nyusziba botlott. A nyuszi bal lábán hurok feszült. Nem tudott tovább menni.

- Segítség! Segíts rajtam! Egy csúnya nyuszifogó ember tőrbe csalt! Most itt vergődöm a csapdában! - siránkozott a nyuszi.

- Te tényleg az én segítségem kéred?! - örült meg Fenyszeműcske. Nem tréfálsz?!

- Nincs tréfálni való kedvem... itt ne hagyj! - hebegte ijedten a nyúl.

Fényszeműcske egy pillanat alatt kiszabadította a nyuszi lábát a hurokból. A hálás nyúl felültette a manólánykát a hátára és nyargalt vele nagy vidáman erdőn át, dombon át, réten át. A manóleány közben énekelt széles jókedvében. A szitakötők meglepetten zümmögték egymásnak:

- Nézd csak, hogy összebarátkozott Nyuszinyuszfül azzal a manókislánnyal! A hátán lovagoltatja!