Milyen gyorsan minden kigyúl, s elég!
A szívközel, s szemvesztő messzeség,
szabadság-vágy, szeretet, égi szó…
Mindent elpusztít tűzálom-való.

Bajok között a gőgöt nevetem.
Mindent tudni vél az Embertelen:
istent, szándékát, mi kevés, mi sok…
Ítélgetnek címeres gyilkosok.

A fő baj az, hogy ostoba a nép.
E tűzálom elveszi az eszét,
s amikor kifosztottan térdre rogy:
imáin is híznak a gazdagok.

Az én népem Nép, - de most nincs, sehol.
El nem jövő Jövőben kóborol?
Egy-egy szívben csillaga megmaradt:
piros szépség, tűzedzett pillanat.

(1992)