Van egy szó, melyben különös,
csillagcsendű világ
csillan, elcsillan, s felragyog:
család, család, család.

Van egy szó, melyben mély gyökér
szívből jön, s áll a fa
virágban, gyermek-szirmokon
csillagok mosolya.

Van egy szó, néha oly nehéz:
fénytörte bánatát
meg sem akarja hallani
közönyös külvilág.

Van egy szó, amit védenek
dacos, elszánt kezek,
szívós-erősek akkor is,
mikor törékenyek.

Egy szó röpíti lelkedig
fényszavú csillagát:
öröm, gond, bánat, nevetés, -
család, család, család.

Én jól tudom, hogy él e szó,
s túlér az életen:
jövőt érintő csöpp kezek
nyitják a végtelent.

Csillog e szóban csöpp haza,
s egy különös világ
oszt benne szelíd-gyönyörűt:
csillagok mosolyát.