Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2010-04-19 08:22:22
Megtekintve: 1772
Fénycsigaházban
Fénycsigaházban sétált Napkisasszony
és énekelt. Gyémántruhájú kék
vitt, ringatott nyíló vadrózsalángot,
virágbölcsőt, zsongó tükörmesét.

Különös táj volt. Körülvett az erdő,
egyszerre béke s rejtett félelem:
égi színpadra, s mosolygó pokolba
utakat küldő ének-életem.

Pókháló lengett bogár-drágakővel,
s hegycsúcsot fákkal takaró sötét
jelezte: állj meg, ne tovább, te vándor, -
már régen benned minden messzeség!

Hány hegyről hitted eddig: táltossá lesz,
zászlós hazába szárnya átemel?
Maradj csak itt, pirosló látomásban,
s hallgasd: a Napkisasszony énekel.

Miért volt az, hogy mégis, csúcsra vágyón
új zenétől éledt a balga láb,
s hazát remélt a szem majd látni egyszer:
boldog zászlókat, igazi hazát?

Rád gondolok most, mosolygó pokolban,
Napkisasszony, s te ének, szív-lakó!
Ha énekel, csak rólad énekel már
tollam hegyén a csillagálmú szó.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2010-04-21 08:01:12
Kedves pszicho-nyuszi!

Örülök, hogy tetszett a vers. Versolvasáshoz és versíráshoz egyaránt vizualitás kell, valóban, mert - akár "mosolygó pokolban" vagyunk, akár tündérkertben - látnunk kell a környező világot.

Üdvözlettel: Miklós (Lelkes Miklós)
2010-04-21 07:46:40
Elég vizuális vagyok ahhoz, hogy magam elé képzeljem a történést. Nagyon tetszik! Főleg az utolsó versszak.