A tömeg most még: hatalmas robotgép.
Félelmetes. Mit tápláltak bele,
az célja lesz, akarva-akaratlan, -
ostoba ösztön hamis istene.

Egy-egy kis vaspont kiszakad belőle,
s zuhanásában más világot él.
Minek része volt: a testet megérti,
s szikrákat sír új világ szélinél.

Vaspontocskaként, robot, én is értlek,
- és lenézlek. S a tápláló Kezet,
amely ural téged, szintén lenézem.
Megvetem Láthatatlan istened.

Robot, tömeg, szánalmas gép-agyadban
lét-számaidból mindig semmi lesz.
Mozgást hiszel, de csöpp kérdőjelekként
minden hited végül csak rajtaveszt.

Robot, tömeg, önmagad meggyalázod
rossz tettekkel, - és, nézd, hivány a vér!
Égő vöröse ömlik mű-erekből, -
robot-vakságod ettől mit remél?

Vaspontocska leszakad, sír pár szikrát,
picinyke fényt, - villant egy dallamot.
S tűnődik. Álarc, Idő, Ismeretlen!
Csak rossz Anyag van, s Mozgás, mely halott?!

(2010)