Volt egy kutyauraság,
s belébújtan furaság!

Volt, hogy egyet vakkantott, -
s megijesztett vadkant ott!

Volt, hogy kettőt vakkantott, -
s meghúzták a harangot!

Volt, hogy hármat vakkantott, -
s fránya út elkanyargott!

Egyszer négyet ugatott:
- Mocskos macska kolbászt lop!

Alapított ez az eb
kolbászmentő egyletet.

Egyből ötöt vauzott,
s macska után elhúzott.

Jött a rendőrkapitány.
Két kos tolta taligán.

Taligából nyomozott:
- A gaz kolbász macskát lop?!

Kosokból ész kimászott:
- Vannak ám ily kolbászok!

Nagy cécó kerekedett!
Részt vett benne cica, eb,

két kos, kolbász, s nem talány:
bajszos rendőrkapitány!

Végül csak lett olyan vég:
nem volt benne kolbászvég,

de volt az, mit tett az eb, -
cicafarok, rövidebb,

s látszott, hogy mily búsan ül,
kutyaúron karmolt fül.

A két kosról némi szőr
vált le csupán először,

no de jött a másodszor,
s bégetőn fájt birkán orr,

recsegett a taliga,
s kerék gurult, - nagy hiba!

A földön ki csücsült? Lám!
Bajszos rendőrkapitány!

Bajszos hajszát leírta
porban, piszkos papírra,

s kiderült, hogy rend honol,
bár a kolbász nincs sehol,

mégis, jobb hír nem lehet:
KOLBÁSZ MACSKÁT NEM EVETT!

Ó, kisvilág, nagyvilág,
kiderült az igazság!

Most már ti is, gyerekek,
békén hazamehettek.

Ujjat ritkán szopjatok, -
nagyvilághoz szokjatok:

kettőre megy egy, meg egy, -
ha egy nem a hegyre megy,

s ha egyik egy hegyre megy,
másik egynek kedve megy!

Ki ilyesmit megtanul:
szép füles lesz, mint a nyúl,

s néki puszit, pacsit ád
az a csacsi nagyvilág!