Feltöltve: 2010-04-15 07:52:37
Megtekintve: 1998
Három legény
Három legény vándorolt, egyrészt tapasztalatszerzés miatt, másrészt kíváncsiságból: milyen az élet más tájakon? Mindenütt két füle, két lába, egy lepénylesője van az embereknek? Másutt is meg kell dolgozni a betevő falatért, vagy van ahol kitátott szájba sültgalamb repül, ha úgy óhajtják?
Hol itt, hol ott kaptak alkalmi munkát: kapálást, kaszálást, miegyebet. Egyikük kicsit önző természetű volt, így, mikor a gazda búcsúzóul kellemesen kerek sonkát adott neki és társainak, azt gyorsan tarisznyájába rejtette és nem szólt róla a többieknek. Azt hitte: társai nem látták a dolgot, - de rosszul hitte. A másik két legény összekacsintott.
A legközelebbi pihenőnél társai a csak magára gondoló legény tarisznyájában titokban kicserélték a sonkát - egy kerek kőre.
Vitte, vitte a hamiskodó legény a követ sokáig, abban a szent hitben, hogy a sonkát viszi és adandó alkalommal majd falatozik belőle. Társai időnként célzásokat tettek túlságosan is kidomborodó tarisznyájára, ami idegesítette. Félt, hogy lelepleződik, és akkor ott a szégyen!
Végül két társa unszolására kénytelen volt kinyitni tarisznyáját. Ő maga lepődött meg a legjobban: sonka helyett követ talált benne. A másik két legény is csodálkozást mímelt.
Egyikük huncut mosollyal úgy magyarázta a dolgot, hogy a követ egy gonosz varázsló tette a tarisznyába és megbűvölte viselőjét, nehogy kinyissa. A másik nagyjából egyetértett vele, de csintalan manóra esküdött. A két tréfacsináló úgy tett mintha csúnyán összeveszne azon: varázsló volt-e a vétkes vagy manó? A kapzsi legény végül nem tudta melyiküknek higyjen, de azért arra is gyanakodott, hogy társai esetleg csúfot űznek belőle. Az igazat viszont nem merte bevallani. Felemelte a követ és így szólt:
- Akár varázsló, akár manó tette a tarisznyámba, ördöngős kő ez, bajt hozhat ránk! Elhajítom!
El is hajította. Iszonyú hörgés röppent fel onnan, ahová a kő leesett. Emberé? Állaté?
Rohant a három legény a hang irányába. Kiderült: jókora vaddisznót vágott kupán a kő. A négylábú röfögő, mire odaértek, már kilehelte páráját.
- Úgy látszik, tényleg varázskő volt - nevetett egymásra a két csínytevő legény. Ráadásul milyen hasznos: jóidőre ellátott minket hússal! Többet ér az ilyen varázskő, mint egy nagy füstölt sonka Bűvös táj ez! Még az is lehet, hogy valami becsületes manó, vagy jóságos boszorkány majd megajándékoz bennünket egy szép nagy sonkával vagy néhány szál kolbásszal...
A harmadik legény pipacsveres lett. Nem mert szólni egy szót sem, de magában megfogadta: többé sohasem engedi, hogy úrrá legyen rajta az önzés.
Hol itt, hol ott kaptak alkalmi munkát: kapálást, kaszálást, miegyebet. Egyikük kicsit önző természetű volt, így, mikor a gazda búcsúzóul kellemesen kerek sonkát adott neki és társainak, azt gyorsan tarisznyájába rejtette és nem szólt róla a többieknek. Azt hitte: társai nem látták a dolgot, - de rosszul hitte. A másik két legény összekacsintott.
A legközelebbi pihenőnél társai a csak magára gondoló legény tarisznyájában titokban kicserélték a sonkát - egy kerek kőre.
Vitte, vitte a hamiskodó legény a követ sokáig, abban a szent hitben, hogy a sonkát viszi és adandó alkalommal majd falatozik belőle. Társai időnként célzásokat tettek túlságosan is kidomborodó tarisznyájára, ami idegesítette. Félt, hogy lelepleződik, és akkor ott a szégyen!
Végül két társa unszolására kénytelen volt kinyitni tarisznyáját. Ő maga lepődött meg a legjobban: sonka helyett követ talált benne. A másik két legény is csodálkozást mímelt.
Egyikük huncut mosollyal úgy magyarázta a dolgot, hogy a követ egy gonosz varázsló tette a tarisznyába és megbűvölte viselőjét, nehogy kinyissa. A másik nagyjából egyetértett vele, de csintalan manóra esküdött. A két tréfacsináló úgy tett mintha csúnyán összeveszne azon: varázsló volt-e a vétkes vagy manó? A kapzsi legény végül nem tudta melyiküknek higyjen, de azért arra is gyanakodott, hogy társai esetleg csúfot űznek belőle. Az igazat viszont nem merte bevallani. Felemelte a követ és így szólt:
- Akár varázsló, akár manó tette a tarisznyámba, ördöngős kő ez, bajt hozhat ránk! Elhajítom!
El is hajította. Iszonyú hörgés röppent fel onnan, ahová a kő leesett. Emberé? Állaté?
Rohant a három legény a hang irányába. Kiderült: jókora vaddisznót vágott kupán a kő. A négylábú röfögő, mire odaértek, már kilehelte páráját.
- Úgy látszik, tényleg varázskő volt - nevetett egymásra a két csínytevő legény. Ráadásul milyen hasznos: jóidőre ellátott minket hússal! Többet ér az ilyen varázskő, mint egy nagy füstölt sonka Bűvös táj ez! Még az is lehet, hogy valami becsületes manó, vagy jóságos boszorkány majd megajándékoz bennünket egy szép nagy sonkával vagy néhány szál kolbásszal...
A harmadik legény pipacsveres lett. Nem mert szólni egy szót sem, de magában megfogadta: többé sohasem engedi, hogy úrrá legyen rajta az önzés.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!