Kíváncsi János derék, csinos legény volt, tréfára is hajló, de komoly szót is érteni tudó, ha kellett. Ötletes is, kis gazdasága gyakran nagyon kivirágzott, de amikor rosszabb idők jöttek, akkor sem hervadt el.
Ám azért a kalandos könyveket is kedvelte. Egyszer úgy érezte: jó volna meglátni a világ végét, az Óperenciás tengerrel. Máskor viszont, igaz, arra gondolt: semmi más tájért nem hagyná el szülőfaluját, ahol hegy is van, völgy is van, rét is van, mező is van, tó is van, ló is van, tehén is van, lepény is van, patak is van, nagy hal is van, láp is van, benne háp is van...

A finom töltött csirkét eszegette éppen barátjával, Szögbeverő Karcsival. Karcsi megjegyezte:
- Hej, ha elmennénk Afrikába, ott nem ilyen kis tyúkot ehetnénk, hanem a hatalmas struccmadarat! Annak a tojása is olyan nagy, hogy abból a rántotta...

Szöget ütött a megjegyzés János fejébe, de menten. Felkiáltott:
- Mi lenne, ha tényleg elmennénk Afrikába?! Hiszen, mint mondtad, a strucc...

Karcsi megcsóválta a fejét:
- Te elmehetnél, mert legényember vagy, de én már házasember. Ilonkám úgysem engedne el a szoknyája mellől! No ez nekem bánat, - tán karikát hányjak?
Azt elfelejtette megemlíteni Karcsi, hogy milyen boldog ő az Ilonka szoknyája mellett. A házas férfiemberek szeretik időnként sajnáltatni magukat, még akkor is, ha erre semmi okuk nincsen. Ne irígyelje ezt tőlük senki!

Hanem János hazavitte a fejébe ütött szöget, azaz ötletet. Szombaton, amikor ő látta vendégül barátját, Faló Ferit, és az már magábaöntötte a jó gulyáslevest, lecsúsztatta a túróscsuszát, megint előkerült az afrikai gondolat, struccostól. Feri azonban, akik végiggondolta, hogy, ha barátja Afrikába megy, őt más nem fogja meghívni ilyen finom ebédre, ezen érdek-okból másképpen vélekedett:
- Okos ember nem megy Afrikába. Ne menj oda, a világért sem! Odasétál hozzád az oroszlán, az veszélyes állat, ha éhes. A sakál olykor csak áll, de máskor támad. Néha a hiéna is így tesz. Kígyóharapásból sem gyógyul ki mindenki!

Másfejű szöget ütött ez a kis ijesztgetés János fejébe. Egy álló hétig - egyéb bokros teendői mellett - ezen is gondolkozott. A kocsmában megivott egy pohár veresbort, amit meglátott Potykaleső Andris, a nagy potyaleső. Ez az Andris már hallott János afrikai gondolatairól, mivel a szép falu legtöbb lakója, ha értesült valamiről, légyen az akár félig-meddig titok is, nem tett lakatot a szájára. Andris szerette volna bérbe venni János földjeinek egyrészét, amit azonban János bérbeadni nem szándékozott, így János Afrikába utazása Andris szíve vágyával erősen összhangban volt. Felhörpintette a János számlájára rendelt potyabort, majd így oktatta ki derék földműves társát:
- Afrika gyönyörű földrész! Ott akkor is meleg van, amikor nálunk fogcsikorgató hideg. Van ám esze a fecskének, gólyának, hogy odamegy telelni!
Ott közvetlenül a fáról lehet szedni a banánt, ingyen. No és azok a gyönyörű feketebőrű lányok! Ha beszerzel egy feketebőrű feleséget, akkor itthon az egész falu megbámulja a szerencséd, mert olyan asszony hét határban sincsen. Az volna a nagy szerencse!

Andris nem sejtette, hogy János szíve Pirosmuskátlis Terka felé húz, mint a neveletlen, éhes lovak a zabostarisznya felé. Ha ez sejtette volna, akkor nem kever bele afrikai csábítóbeszédébe feketebőrű lányokat. Ám János még önmaga eszének sem merte bevallani szíve vágyát, mivel Pirosmuskátlis Terka nem akármilyen lány volt! Szép is, kedves is, ügyes is, rendes is, hétszobás házikója is volt, amit nyáron jól fizető külföldi vendégeknek adott ki, folyékonyan beszélt nem csupán az anyanyelvén, de angolul is, németül is, igaz, franciául csak csepegősen, mint a szerelő után epekedő vízcsap, - de hát nem jó túl sokat várni egy leánytól! Akkor is egy nyelven beszélhet férj és feleség, ha az asszony csak két nyelvet tud rendesen, mármint az anyanyelvén kívül, a férj pedig azon az egyetlen nyelvén is csak noszogatásra hümmög valamit.

Nem mert szólni János afrikai gondolatairól terkának semmit, de a dolognak ez a része nem volt valami nagy baj, mert Terkának mindig elvitték a híreket néhányan, hol harmincan, hol csak tizenöten-huszan. Így Terka a falubeli
fejekben feltámadt gondolatokat sokszor előbb tudta meg, mint maguk a fejek.

János nem tudta mitévő legyen: elmenjen-e Afrikába, vagy maradjon a szülőfalujában? Terka azonban, mint rendszerint mindig, nagyonis jól tudta, hogy mitévő legyen, mert olyan leány volt, akit a szíve vezérel, de az a szív azért az ésszel is tanácskozik. Így nem csodálható, hogy Terka egyébként jámbor kecskéje éppen akkor rohant ki meglepetten, nagy, értetlenkedő szemekkel a nyitott kertkapun, amikor az utcán feltűnt Kíváncsi János. János, persze, nem tudta, hogy mekkorát paskolt előzőleg Terka a kecske hatuljára, éppen az alkalmas pillanatban.

Segített János Terkának megfogni a kecskétk. Ennek az lett a következménye, hogy pár perc múlva János már együtt süteményezett és teázott Terkával. Okos volt Terka, nem ellenezte János Afrikába utazását, de azt javasolta: előbb kicsit szoktassa magát a legény az afrikai környezethez. Neki van egy tágas, tavas, nádas telke, azon verjen sátrat János, és a hétvégének egyrészét mindig töltse ott. Érezze magát ott Afrikában!

János megörült az ötletnek. Gazdaságát nem hanyagolhatta el, de hétvégeken ki-kijárt a Terka által felajánlott telekre, sátorozni. Az már csak természetes, hogy Terka is ki-kijárt oda, nézegetni: miként érzi ott magát János?
Terka elhozta Jánosnak a cicáját is, amelyik jól megtermett macska volt, bár az oroszlán méretétől erősen elmaradt. Hozott puha párnát is Jánosnak, meg a szúnyogok elleni büdösítő krémet, de utóbbit János nem merte használni, félt, hogy a krém illata talán Terkát is elriasztja.
Terka kölcsönadott Jánosnak egy viharlámpát is. Később vihar is támadt, ami elől a megrettent Terka János erős karjai közé menekült. János - mint a legények általában - imádják, ha megvédhetnek egy gyenge (vagy legalábbis annak látszó) leányt. Így volt ezzel János is. A sátor összeomlott, amit mindketten megkönnyebbülten vettek tudomásul, bementek Terka házába, ahonnan jó darabig nem jöttek elő a vihar távozása után sem.

Pirosmuskátlis Terka és Kíváncsi János lakodalmán mindenki hajnalig táncolt, mindenki annyit evett-ivott, amennyi beléje fért, egyesek még sokkal többet is. Egy kissé rosszmájú legény ugyan feketére festett leánybabával ajándékozta meg Jánost, de ezen most már mindenki csak nevetett. Terka is, mert biztosan tudta: újdonsült férjecskéje dehogy vágyik feketebőrű leányok után, ha olyan kedves-kardos asszony van mellette, mint amilyen ő!