Feltöltve: 2010-04-04 15:21:58
Megtekintve: 2159
Húsvéti locsolkodás
Talán inkább "húsvéti locsolásnak" kellene neveznem, amikor zsege ifjúságomra emlékezem az ötvenes éveket illetően, mivel a "locsolkodás" kissé azt az érzetet kelti, mintha a locsolót vissza is locsolhatnák. Igaz, azzal fenyegettek bennünket, hogy a húsvét hétfőn meglocsolt lányok, asszonyok, kedden bosszút állhatnak, lelocsolhatnak bennünket, talán egyes vidékeken ez így is volt, de nekünk itt, Budapest falusias részén, mint később rájöttünk, nem kellett ettől tartanunk.
A kertben elbújt ajándékok megtalálása és begyűjtése után számunkra, gyerekek számára, a húsvét kezdett ellaposodni. A rokonságból odavetődő néhány asszonyságot és - nagy ritkán - leányt kötelező volt ugyan kellően felhigított kölnivízzel (vagy csak üvegcsébe tett vízzel) finoman, kíméletesen meglocsolni (erre, ha nem akaródzott rá kedvünk, a szülők nyomatékosan figyelmeztettek is), de az a kívánatos locsolás, amit akkoriban egy színes képen láttam, szóba sem jöhetett. Azon a képen vidám falusi legények kútvízzel, vödörből öntözték a sivalkodó leányokat. Az lehetett az igazi mulatság!
Hozzánk is jöttek innen-onnan olyan locsolkodók, akik e tevékenységükért némi pénzt, vagy legalább egy-két pirostojást, esetleg szelet csokoládét kaptak. Nekem viszont sohasem támadt olyan gondolatom, hogy idegenekhez (vagy akár futólagosan ismertek házához) menjek locsolni, mivel már akkor is hiányzott belőlem a "piacgazdaság szelleme" (és a mai napig hiányzik). Viszolyogtam attól, hogy "locsolkodási vállalkozást" alapítsak, és - haszontól vezérelten - induljak pénz- (valamint tojás-) szerző körútra (már akkor is csak nemes eszmék vezéreltek, ami akkortájt még nem volt szégyen, csak az idő fordultával lett az).
A szülők, nagyszülők, meg a rokonság többi része ebéd után bent kártyázott, akár csak minden, húsvéthoz hasonló vagy nem hasonló ünnepen. A kártyák érdekeltek, mivel azokon rőzsetűznél melegedő emberek, koronás fők, valamint makk vagy tök volt, meg más csudaformák (úgy emlékszem, mintha még ló is lett volna némelyiken), - de maga a kártyázás nem. Így a kártyázásba engem, néhány elvetélt kísérlet után, szerencsére, nem vontak be, csak időnként az öcsémet.
Az unalom elűzésére akadt néhány trükköm, ezek ideig-óráig beváltak. Az egyik lehetőség a "húsvéti locsolás" tágabb értelmezésében rejlett.
E tágabb értelemben húsvétkor minden locsolás húsvéti, nem csupán az, ami lányokra, asszonyokra irányul. No ez elég logikus! Az öntözőcső szép hosszú volt, csak el kellett vonszolni arra a helyre, ahol semmiféle húsvéti locsolás nem látható meg, a ház egyetlen ablakából sem.
Tágabb értelemben vett húsvéti locsolásaim értékes tapasztalatokat adtak számomra, ezeket most ingyen megosztom olvasóimmal, még ha önzetlenségemre ezúttal is ráfizetek.
1.) Öntözőcsőből kilőtt vízsugárral nem lehet feketerigót levadászni (sőt, verebet, galambot sem!), mert a vizes madár átrepül a szomszédba, ahol a vízsugár nem éri el, és ott békésen megszárad.
2.) A macska nem szereti a vizet, akár az emberfia saját macskájáról van szó, akár a szomszédéról.
3.) Ha nincs meleg, akkor a kutya sem rajong az öntözőcső vizéért, de ha meleg van, akkor sem szereti, ha a képébe kapja a vizet, mert nem pofátlan, hanem csinos kutyuspofija van.
4.) Az utcán sétáló, akár csak mérsékelten lelocsoltak csúnyán beszélnek, ha pedig a lelocsoltság állapota jelentősebb, akkor be is csengetnek a kertkapun, ezért célszerűbb olyan lelocsolásuk, ami a kertöntözéssel kapcsolatos véletlen baleset látszatát kelti. Szókincs szaporítására így is kitűnő alkalom!
5.) Nem minden szép virág gyökere nyerne szépségversenyt, ha a vizet lövellő kutatócső feltárja múltjának mélységét.
6.) A liba szereti a vizet, de azt nem, ha az erős vízsugár meglepetésként váratlanul mellbevágja.
7.) A tyúk nem szereti a vízet, de még ráadásul visszataszító hangon feljelentést is tesz.
8.) Ha az ablakból meglátják a fentebb említett öntözéses másságot, akkor nem mindig segít a "Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske!", és rendszerint nem az aranykapu nyílik ki.
9.) Isten csinálhatott Özönvizet a Földön, de szegény emberfiát már egy jelentősebb udvari pocsolyáért is keresztkérdésekre feszítik.
10.) A Szeretet általi Gyors Megbocsátás (SZGYM) bizonyos cselekvések után még húsvétkor sem terjed ki az Édekertnek képzelt kert határain túlra, - de még a kertben is hiányoltatik.
11.) A jótett olykor nézőpont kérdése: az ablakból kitekintő szülői szemek szerint a kerti beltenger létrehozása rossztett, a fák és bokrok szerint viszont
éppen ellenkezőleg.
12.) Némely tett után - legyen az akár húsvétkor, akár máskor - a legjobb felkötni a nyúlcipőt.
(2010)
(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)
A kertben elbújt ajándékok megtalálása és begyűjtése után számunkra, gyerekek számára, a húsvét kezdett ellaposodni. A rokonságból odavetődő néhány asszonyságot és - nagy ritkán - leányt kötelező volt ugyan kellően felhigított kölnivízzel (vagy csak üvegcsébe tett vízzel) finoman, kíméletesen meglocsolni (erre, ha nem akaródzott rá kedvünk, a szülők nyomatékosan figyelmeztettek is), de az a kívánatos locsolás, amit akkoriban egy színes képen láttam, szóba sem jöhetett. Azon a képen vidám falusi legények kútvízzel, vödörből öntözték a sivalkodó leányokat. Az lehetett az igazi mulatság!
Hozzánk is jöttek innen-onnan olyan locsolkodók, akik e tevékenységükért némi pénzt, vagy legalább egy-két pirostojást, esetleg szelet csokoládét kaptak. Nekem viszont sohasem támadt olyan gondolatom, hogy idegenekhez (vagy akár futólagosan ismertek házához) menjek locsolni, mivel már akkor is hiányzott belőlem a "piacgazdaság szelleme" (és a mai napig hiányzik). Viszolyogtam attól, hogy "locsolkodási vállalkozást" alapítsak, és - haszontól vezérelten - induljak pénz- (valamint tojás-) szerző körútra (már akkor is csak nemes eszmék vezéreltek, ami akkortájt még nem volt szégyen, csak az idő fordultával lett az).
A szülők, nagyszülők, meg a rokonság többi része ebéd után bent kártyázott, akár csak minden, húsvéthoz hasonló vagy nem hasonló ünnepen. A kártyák érdekeltek, mivel azokon rőzsetűznél melegedő emberek, koronás fők, valamint makk vagy tök volt, meg más csudaformák (úgy emlékszem, mintha még ló is lett volna némelyiken), - de maga a kártyázás nem. Így a kártyázásba engem, néhány elvetélt kísérlet után, szerencsére, nem vontak be, csak időnként az öcsémet.
Az unalom elűzésére akadt néhány trükköm, ezek ideig-óráig beváltak. Az egyik lehetőség a "húsvéti locsolás" tágabb értelmezésében rejlett.
E tágabb értelemben húsvétkor minden locsolás húsvéti, nem csupán az, ami lányokra, asszonyokra irányul. No ez elég logikus! Az öntözőcső szép hosszú volt, csak el kellett vonszolni arra a helyre, ahol semmiféle húsvéti locsolás nem látható meg, a ház egyetlen ablakából sem.
Tágabb értelemben vett húsvéti locsolásaim értékes tapasztalatokat adtak számomra, ezeket most ingyen megosztom olvasóimmal, még ha önzetlenségemre ezúttal is ráfizetek.
1.) Öntözőcsőből kilőtt vízsugárral nem lehet feketerigót levadászni (sőt, verebet, galambot sem!), mert a vizes madár átrepül a szomszédba, ahol a vízsugár nem éri el, és ott békésen megszárad.
2.) A macska nem szereti a vizet, akár az emberfia saját macskájáról van szó, akár a szomszédéról.
3.) Ha nincs meleg, akkor a kutya sem rajong az öntözőcső vizéért, de ha meleg van, akkor sem szereti, ha a képébe kapja a vizet, mert nem pofátlan, hanem csinos kutyuspofija van.
4.) Az utcán sétáló, akár csak mérsékelten lelocsoltak csúnyán beszélnek, ha pedig a lelocsoltság állapota jelentősebb, akkor be is csengetnek a kertkapun, ezért célszerűbb olyan lelocsolásuk, ami a kertöntözéssel kapcsolatos véletlen baleset látszatát kelti. Szókincs szaporítására így is kitűnő alkalom!
5.) Nem minden szép virág gyökere nyerne szépségversenyt, ha a vizet lövellő kutatócső feltárja múltjának mélységét.
6.) A liba szereti a vizet, de azt nem, ha az erős vízsugár meglepetésként váratlanul mellbevágja.
7.) A tyúk nem szereti a vízet, de még ráadásul visszataszító hangon feljelentést is tesz.
8.) Ha az ablakból meglátják a fentebb említett öntözéses másságot, akkor nem mindig segít a "Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske!", és rendszerint nem az aranykapu nyílik ki.
9.) Isten csinálhatott Özönvizet a Földön, de szegény emberfiát már egy jelentősebb udvari pocsolyáért is keresztkérdésekre feszítik.
10.) A Szeretet általi Gyors Megbocsátás (SZGYM) bizonyos cselekvések után még húsvétkor sem terjed ki az Édekertnek képzelt kert határain túlra, - de még a kertben is hiányoltatik.
11.) A jótett olykor nézőpont kérdése: az ablakból kitekintő szülői szemek szerint a kerti beltenger létrehozása rossztett, a fák és bokrok szerint viszont
éppen ellenkezőleg.
12.) Némely tett után - legyen az akár húsvétkor, akár máskor - a legjobb felkötni a nyúlcipőt.
(2010)
(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!