Feltöltve: 2010-03-27 15:17:02
Megtekintve: 1844
Jön-e az igazság?
Ez a 2010-es tavasz a parlamenti választások tavasza Magyarországon. Lóg a képviselőjelöltek óriási plakátfizimiskája a lámpaoszlok tetején, a házfalakon, mindenütt.
Nem panaszkodhat a magyar, informálják arról rendesen, hogy miként is néz ki X vagy Y úrhölgy vagy úr külseje, amikor képviselőjelöltként néz. Kerül amibe kerül! Ami az országnak néz ki, az, persze, másként néz ki, - de legyünk plakátoptimisták.
Az egyik plakáton vidámkedvű jelölt úr hirdeti: "JÖN AZ IGAZSÁG közelebb, közelebb..."
Az úr még túl is teljesíti az ilyenkor kötelező jelöltmosolyt, mert nem is mosolyog, hanem vigyorog... Nem játssza meg ezt a vigyorgást, önmagát adja, legalábbis a vigyorgást illetően, így szokta a képernyőn is.
No de nem akarok felszíneskedni, mert nem akarok a Hungarian pártokhoz hasonlítani. Utálom a személyeskedést, még a pártszemélyeskedést is. Kétségtelen: az a képviselőjelölt úr jól néz ki a plakáton. Nem csoda, valószínűleg a génjeiben van, hogy fotogén.
Ám térjünk át a képaláírásra, és gondolkozzunk el egy kicsit: milyen igazság jön? Minden létező igazság, amelyek között nagyon bonyolultan összetettek is akadnak?
Ha így volna, akkor minden okunk meg volna a rémületre. Akkora sokk érné ezt a Nagyonkismagyarországot, hogy... Ilyen sokk nélkül is a padlón van. No meg a nagyvilág is kiközösítené, amelyik ad ugyan hitelbe e kis államocskának pénzecskét magas kamatocskára, de azt már nem szívlelné el, hogy adósa kiteregesse az igazságot erről-arról.... Ne csupán a külföldi igazságokra gondoljunk, hanem bizonyos külföldi kihatású belföldiekre is!
Hát a magyarok magyarokra és házaikra szálló nyilai és molotovkoktélei még csak-csak kezelhetőek mostanáig, bár ki tudja, ha kinyit néhány másik bár is, akkor az a koktélezés... Viszont ha az ország nyakára jön az a sok igazi Igazság!
Vagy talán csak az "elszámoltatásra" gondolt a jelölt úr és pártja azon a plakáton? No hát az se kismiska, Magyar Miska! Gondoljuk csak el: ha mindenkinek be kellene számolnia arról, hogy az 1989-es Hungarian rendszerváltás óta mit, honnan, hová, miért, miképpen, - hát mi lenne akkor?!
Egy országban, ahol a börtönök is úgy túlterheltek, és a rendőrség is olyan sokba kerül, hogy egyes közgazdászok költségcsökkentés címén azt javasolják: a rabok saját magukat őrizzék inkább, és a bűnöző hordja magával a saját pénzén vásárolt bilincset, mivel az állam...
No nem! A fehéringes fekete báránykák csak számoljanak el egymás között a lopott pénzzel, ők egyezzenek meg egymás között kinek mennyi milliócska jár, mert különben az Igazság, - ha kerülni akarjuk a diszkriminációt, ami az Alkotmányba ütközik - iszonyúan sokba kerülhet!
Vagy talán a történelmi igazságra gondolt csak az a bizonyos párt? Miként jutott eszébe ilyen szamárság? A történelmi igazságnál még nem tart a történelem! A világtörténelem sem, a Hungarian történelem sem... "Ha majd a jognak asztalánál...", - de minek ide Petőfi?! Az a kis naiv, verselgető politikus? Hiszen ő írta, hogy "Itt az idő, most vagy soha!", miközben, kiderült később, nem volt ott az Idő, a "soha" pedig - bár lehet, hogy ezzel Petőfi megközelítette az Igazságot - azért nem mondható bizonyosnak, hiszen van "holnapután, kiskedden" is.
No ne ijedjenek meg, kedves és kedvetlen Olvasóim! Higgyék el: NEM JÖN AZ IGAZSÁG!
A Föld foroghat "keserű levében", Vörösmartyt is kikiálthatják vörösnek (egyébként nem alaptalanul), de az Igazság nem jön! No és ha jönne is valami igazságféle "közelebb", az még akkor is nagyon távol lesz az Igazságtól. Ha pedig az Igazsághoz közelebb álló Igazság jönne közelebb, majd elintézik azt Hungaryban! Megmutatják neki a Magyarok Istenét! Amint a múltban is annyiszor megmutatták, akár tetszett ez Istennek, akár nem...
A HAZUGSÁGRÓL annyi jó hírem van: az nem jön közelebb, no meg ahhoz ez a kis ország (meg ez a nagy világ) már amúgyis hozzászokott. A jó hírt némileg csökkenti, hogy a Hazugság azért nem jön közelebb, mert annyira itt van, hogy a közelebb jövéshez egyáltalán nem kell magát strapálnia.
No pá, kedves és kedvetlen Olvasóim! Vidám április elsejét, meg áprilist a két egyessel! Tudják, azzal a szorosan egymás melletti szép érdemjegyekkel, amelyek az ország bizonyítványában is ott vannak, - és, amint a látó látja, ott is maradnak majd...
(2010)
(Az "Aprócska tűnődések"-ből.)
Nem panaszkodhat a magyar, informálják arról rendesen, hogy miként is néz ki X vagy Y úrhölgy vagy úr külseje, amikor képviselőjelöltként néz. Kerül amibe kerül! Ami az országnak néz ki, az, persze, másként néz ki, - de legyünk plakátoptimisták.
Az egyik plakáton vidámkedvű jelölt úr hirdeti: "JÖN AZ IGAZSÁG közelebb, közelebb..."
Az úr még túl is teljesíti az ilyenkor kötelező jelöltmosolyt, mert nem is mosolyog, hanem vigyorog... Nem játssza meg ezt a vigyorgást, önmagát adja, legalábbis a vigyorgást illetően, így szokta a képernyőn is.
No de nem akarok felszíneskedni, mert nem akarok a Hungarian pártokhoz hasonlítani. Utálom a személyeskedést, még a pártszemélyeskedést is. Kétségtelen: az a képviselőjelölt úr jól néz ki a plakáton. Nem csoda, valószínűleg a génjeiben van, hogy fotogén.
Ám térjünk át a képaláírásra, és gondolkozzunk el egy kicsit: milyen igazság jön? Minden létező igazság, amelyek között nagyon bonyolultan összetettek is akadnak?
Ha így volna, akkor minden okunk meg volna a rémületre. Akkora sokk érné ezt a Nagyonkismagyarországot, hogy... Ilyen sokk nélkül is a padlón van. No meg a nagyvilág is kiközösítené, amelyik ad ugyan hitelbe e kis államocskának pénzecskét magas kamatocskára, de azt már nem szívlelné el, hogy adósa kiteregesse az igazságot erről-arról.... Ne csupán a külföldi igazságokra gondoljunk, hanem bizonyos külföldi kihatású belföldiekre is!
Hát a magyarok magyarokra és házaikra szálló nyilai és molotovkoktélei még csak-csak kezelhetőek mostanáig, bár ki tudja, ha kinyit néhány másik bár is, akkor az a koktélezés... Viszont ha az ország nyakára jön az a sok igazi Igazság!
Vagy talán csak az "elszámoltatásra" gondolt a jelölt úr és pártja azon a plakáton? No hát az se kismiska, Magyar Miska! Gondoljuk csak el: ha mindenkinek be kellene számolnia arról, hogy az 1989-es Hungarian rendszerváltás óta mit, honnan, hová, miért, miképpen, - hát mi lenne akkor?!
Egy országban, ahol a börtönök is úgy túlterheltek, és a rendőrség is olyan sokba kerül, hogy egyes közgazdászok költségcsökkentés címén azt javasolják: a rabok saját magukat őrizzék inkább, és a bűnöző hordja magával a saját pénzén vásárolt bilincset, mivel az állam...
No nem! A fehéringes fekete báránykák csak számoljanak el egymás között a lopott pénzzel, ők egyezzenek meg egymás között kinek mennyi milliócska jár, mert különben az Igazság, - ha kerülni akarjuk a diszkriminációt, ami az Alkotmányba ütközik - iszonyúan sokba kerülhet!
Vagy talán a történelmi igazságra gondolt csak az a bizonyos párt? Miként jutott eszébe ilyen szamárság? A történelmi igazságnál még nem tart a történelem! A világtörténelem sem, a Hungarian történelem sem... "Ha majd a jognak asztalánál...", - de minek ide Petőfi?! Az a kis naiv, verselgető politikus? Hiszen ő írta, hogy "Itt az idő, most vagy soha!", miközben, kiderült később, nem volt ott az Idő, a "soha" pedig - bár lehet, hogy ezzel Petőfi megközelítette az Igazságot - azért nem mondható bizonyosnak, hiszen van "holnapután, kiskedden" is.
No ne ijedjenek meg, kedves és kedvetlen Olvasóim! Higgyék el: NEM JÖN AZ IGAZSÁG!
A Föld foroghat "keserű levében", Vörösmartyt is kikiálthatják vörösnek (egyébként nem alaptalanul), de az Igazság nem jön! No és ha jönne is valami igazságféle "közelebb", az még akkor is nagyon távol lesz az Igazságtól. Ha pedig az Igazsághoz közelebb álló Igazság jönne közelebb, majd elintézik azt Hungaryban! Megmutatják neki a Magyarok Istenét! Amint a múltban is annyiszor megmutatták, akár tetszett ez Istennek, akár nem...
A HAZUGSÁGRÓL annyi jó hírem van: az nem jön közelebb, no meg ahhoz ez a kis ország (meg ez a nagy világ) már amúgyis hozzászokott. A jó hírt némileg csökkenti, hogy a Hazugság azért nem jön közelebb, mert annyira itt van, hogy a közelebb jövéshez egyáltalán nem kell magát strapálnia.
No pá, kedves és kedvetlen Olvasóim! Vidám április elsejét, meg áprilist a két egyessel! Tudják, azzal a szorosan egymás melletti szép érdemjegyekkel, amelyek az ország bizonyítványában is ott vannak, - és, amint a látó látja, ott is maradnak majd...
(2010)
(Az "Aprócska tűnődések"-ből.)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!