A vonatkerék a testedbe vágott,
s megölt, - de mégsem ez lett a halálod,
mert Vers-életed megmaradt szabadnak,
s kimondta azt, mit mások nem akartak,
mindazt, mi szégyen embernek, magyarnak,
hogy álszentként hazáról mint szavalnak
a tolvajok, s kakastollas seregnek
szuronyai mit védnek: aljas rendet...

E korban, - mely korodnak folytatása -
világátokban a magyarság átka,
hazugságtól megrontott, már a gyermek,
s becsületen a csőcselék nevethet.
Vers-életed halott már, ott a Nincsben...
S nincs tekintet, hogy igazra tekintsen!

Nemlétedben némi vigasz: nem látod
a gyilkosod, - e z t a Magyarországot.

(2010)