Miért néz úgy a siető folyóra
a parton álló mintha tudna róla
lényegeset, titkot, pedig csak egyre
érthetetlen jön, fut át végtelenbe?

Miért vág bele bátor kérdezőbe
tudást színlelők gőg-kegyetlen tőre,
míg múlt-fényben megfürdött vaksi szentek
színlelnek hamis birkanyáj-szerelmet?

Mi hallgat mélyén minden hallgatásnak?
S a szívekben mi az a szótlan bánat
amikor álom-mozaikdarabkák
a volt-búcsúkat újracsillogtatják?

Miért hiszik, ha végül üt az Óra,
hogy ez és az válik rögtön valóra?
Szeretet harsog. S közben: csillagszépet
égigszökkenő máglya miért éget?

Semmi-emberkék trónjukról hazudják
érthetőnek az Érthetetlen útját,
s cinkosan kacsint sátáni szerencse:
e hasznos úton semerre a merre…