A közhiedelemmel ellentétben, nem olyan gyakori az az egyszerű olvasó, aki írót, költőt kritkájával felbosszant, vagy hízelgésével, varjúháj kenegetésével megörvendeztet. Sokkal gyakrabban ezek a kritikusok író-olvasók /költő-olvasók/. Node, kanyarodjunk el inkább Kazibazi Kazuárdhoz, akinek keresztnevére jól illik ugyan rímként a "hazug bárd", de nem célszerű ezt neki megemlíteni, mivel valóban hazug és valóban nem bárd, és, olykor irodalmian alattomosan ugyan, bárdolatlan.
Nos, Kazuárd, még az ötvenes években, megírta Matyi Bácsi kerekszámú születésnapja táján /persze, nem arra a szépirodalmi nevezetességű születésnapra, oda mást írt, mely utóbbi akkor nagyon kirakatba tétetett, később onnan nagyon kivétetett/ A BÁNATOS KUTYA című költeményét. Ez, mint akkor, nagyon szűk körben, jelezte, az "Örök Emberinek" szólt, és, azidőtájt, eredeti változatában nem volt sajtóképes, de másik változatában, melyben a bánatos kutyát átmenetileg Titó, "az imperializmus láncos kutyája", helyettesítette, nagyonis.
Az idők változnak, kinek gyorsan, kinek lassan, de A BÁNATOS KUTYÁ-nak elég gyorsan, mert a jó öreg kádármester acélossága idején már megjelenhetett eredeti szőrbundájában, ekképpen:

"A kutya ül
és bánatos, -
ez mindenképpen ő,
de minden bánatos kutyát
felvidítani kő�.

A kutya ül, -
és szeme van,
melyben csillag ragyog,
sárga csillag,
meg vérvörös:
tűnődő csillagok.

Jöjj Édenkert,
nép, légy te Nép!
Nagy Kerted
csillagozd!
Vidíts fel embert, hű kutyát.
Munkáld, várd
Holnapod!

Tanakodtak az acélos tekintetű főirodalomkolomposok a "három T betűs elv"-nek Kazuárd-versére való alkalmazásán: tiltsák, tűrjék, vagy támogassák?! Esetleg csak leháromtézzék /Te Tökös Tökfilkó!/ ? Kazuárd azonban jó kapcsolatokkal rendelkezett minden történelmi évszámhoz-időszakhoz, így 1941-hez /amikor egyszerre volt pro- és kontrafasiszta/, a fordulattáji 1948-hoz /amikor készségesen engedett a negyvennyolcból/, az 1950-es évek első feléhez /amikor hol Matyi Bácsinak volt nagy barátja, hol pedig Nagy Bácsinak kicsit se kicsi/, továbbá 1956-hoz /amikor oly ügyesen viselkedett, hogy azt még ma is tanítják a lenyúzójorki Kamélon Egyetem Magamegtartási Tanszékén/, sőt, 1956 végén és a következő évben, amikor egyes írók, költők úgy csináltak, mintha sértődötten sztrájkolnának, és ezért nem írnának /persze, fenéket nem írtak, titokban kéziratokkal buzgón készültek sztrájkutánra!/, Kazuárd akkor is írt, amiért több jó pontot is szerzett magának a hatalomnál, igaz, óvatosságból csak verseit küldette nyomdába, melyeken az Isten sem tudott, tartalmukat tekintve, eligazodni, valószínűleg nem is akart.
Mire a többi, "sztrájkoló" író, költő észbekapott, hogy mégis Keleten marad a Húsosfazék, a kevesebb, mócsingosabb hússal, nem pedig a Nyugat küldi ide a húsban gazdagabbat, akkor Kazuárd, aki időben tudott kompromisszumot és nyakkendőt kötni /vagy nyakkendőt levetni/, már hasát simogatta. Ez a kis történelmi áttekintés érthetővé teszi, hogy az a mindenható irodalmi főacélmartinász is csak hümmögött A BÁNATOS KUTYÁ-ra, így nem tudták a kis- és nagyokosok: ez-e az acélos cél, vagy amaz-e az aczél? Kazuárd így csak 215 kritkát kapott versére, melyek szerint: pesszimista, optimista, opportunista, dogmatista, centrista, kommunista, biciklista, klerikális, csak félateista, marxista, merszista. E kritikák maguk nemmerszisták voltak: nem merték azt állítani, hogy Kazuárd becsületes ember, ezek szerint akkor még visszarettentek a legnagyobb hazugságtól /hol volt akkor még az a nagy, gátlásokat felszabadító, 1989-es rendszerváltás!/.
Az 1989-es antaljóskás rendszerváltás, természetesen, nem okozott zökkenőt Kazuárd írói-költői pályáján. Verseiben az "ellenforradalmár" szóból mindenütt gondosan kihúzta az "ellen"-t , ezzel máris mind-mind aktualizálódott. Majdnem elnyerte a Nemzet Nagy Költője címet is /ami pénztárcájának is hízelgett volna/, ám végül nem nyerte el, de csak azért, mert nem alapítottak ilyet. Írt ugyan az alapítás érdekében a sorra került Sorosnak, hogy neki soron kívül.. de az nem gyurkázott neki annyira, mint az az aczélos.
A BÁNATOS KUTYA további verskarrierje eléggé változatosan alakult. Ime, néhány idézet a kritikákból:

1. " Kazuárd Barátom! Zseniális mű ez! Így ír egy igazi magyar hazafi! Jól megírtad: azok a kutya, piszkosan vöröscsillagos bolsevikok ne is álmodjanak többé kegyelemről! Én is így gondolkodom, ezért is küldtem be az általad szerkesztett "Ötvenhat Örökfényei"-hez "Aki magyar, velünk tart, a többit meg Isten vegye magához átnevelésre" c. írásom. Háromszínűen baráti üdvözlettel: Struccista Jenő"

2. "Tisztelt Írótársam! Gyönyörű versed az Örök Emberről szól, annak örök bánatával, örök kutyájával. Ha megengeded, akkor leközlöm Őszi Bánat című, megszűnőben levő folyóiratomban, melyet mára, büszkén tudatom Veled, már tizenöten előfizetnek, valamint harmincan szintén megígérték, hogy, ha financiális helyzetük és feleségük megengedi, akkor ugyanezt teszik. A mellékelt csekken befizetheted a félévre szóló nyolcezernyolcszáz forintot, így negyedévenként elküldhetjük Neked kiadványunk. Szívélyes üdvözlettel: lovag Búsképű Balambér, a "Bánatos Ősz" és a "Borlovagok" főszerkesztője"

3. "Te Utolsó Bolsevik és Büdös Zsidó! Mert, ha ilyet írsz, csak zsidó lehetsz! Miként mersz te sárgacsillagozni itt, ebben a kutyás förmedvényversedben?! Visszaálmodják csillagaid azt a zsidó kommunizmust?! Versed beledobtam a kukába, de még az is megkukult felháborodásában. Őszinte utálattal: vitéz Töhötöm Böhöm, a "Szabad Magyar Igazságzászlónk" szerkesztője"

4. "Kedves Kazibazi Kazuárd! Nagyon örültem, hogy versében az Édenkerthez, vagyis a Szeretet és Béke Világához, Isten Igéjéhez való visszatérésben látja csak biztosítottnak népünk, magyarságunk jövőjét, míg ma, egyesek tévútja miatt, mint versében helyesen írja, olykor még a hű kutya is bánatos. Költeményét, szíves engedélye esetén, leközölnénk. Sok szeretettel: Nagyonkövér János, kanonok, a "Békénk, Hitünk, Világunk" szerkesztője, Konokkankanonokfalva"

5. "Te Balfácánosan Bicegő Bisexes! Ha a kutyával igen, velem miért nem?!
Kutyás versed kutyajó, de írj nekem valami sokkal kutyálkodósabbat, az általam szerkesztett "Piszkos Pornorondi"-ba. Üdv.: Hímbékád"

Sok kritikai észrevételt kapott Kazuárd, de ezekkel nem untatom tovább az Olvasót /akár Tisztelt, akár nem tisztelt/, mert tudom, hogy az "Olvasó Népért" mozgalomnak /gyermek- és ifjúkoromban, amikor még jó könyveket olcsón lehetett venni, virágzott/ mára befellegzett, már nem virágzik, hiába került bele Kertész, és most átmeneti állapot van a "Hülyeségeket és Hazugságokat Olvasó Népért", meg a "Nemolvasó Népért" mozgalom között, utóbbiak látszólagosan nemes vetélkedésével, de valóságos együttműködésével.
Kazuárdot egyébként ne szánják. Ha nem is dícséri őt minden kritika ezen a kritikán aluli országban, azért ő feltalálja magát, ha mást nem is. Ő: nagyvállalkozó, méghozzá nem azzal a kétes hangzású szóval, ahogyan ma a nagyvállalkozókat gyakorta emlegetik, hanem azzal az ősrégivel, kétségtelennel. Mindig mindenre nagyon vállalkozik, amiből hasznot remél.
Ám néha azért ő is téved icipicikét /ki nem?/. Egyik lapjának címe alá /mert kezdi kiépíteni sajtóbirodalmát/ egy valahonnan elcsaklizott ötlettel ezt iratta:
"Világ nagytőkései, egyesüljetek!"
Az ő piárosa azonban nem olyan hányavetin ostoba, mint a legtöbb piárostartóé, hanem tudja mitől döglik a Hungarian légy /is/. Így szólt főnökéhez:
- Ejnye-ejnye, Kazuárd Úr! Annak idején talán nem vett részt a "Szabad Nép sajtótízperceken"? Látja, én sokkal fiatalabb vagyok, meg aztán Amerikából jöttem, mesterségem címere.. mégis ismerem nem csupán a világ-, de a Hungarian történelmet is. Egyrészt tudnia kellene, hogy a nagytőkések réges-régen egyesültek, bármiféle külön kiáltvány nélkül, másrészt azok a gaz kommunisták annyi minden igazságot elmondtak róluk egykor, hogy most még mindig rosszul hangzik a "nagytőkés" szó annak, aki nem nagytőkés. Irassa inkább jelszónak: "Világ piacgazdái, egyesüljetek!". Lapjaiban pedig az egykori "Tiéd az ország, magadnak építed!"-nek megfelelően hitesse el a néppel: "Tiéd a piac, magadnak piacoskodsz!" Jó, jó, mindketten tudjuk, hogy ez nagyfülű szamárság, de, ha újságjai addig csacsiordítják, ameddig kell, előbb-utóbb a nép is azt papagájozza majd!
Egyetértett piárosával Kazuárd. Jobbkezével jobbra intett, balkezével balra intett, középütt meg egyből tudták, hogy mi a teendőjük, ha jobb itt, bal ott. Ám nem csak profit kell az embernek, hanem erkölcsi dicsőség is. El is kezdte írni Kazuárd újabb versét, melynek címe: A BÁNATOS PIACKUTYA. Azt, hogy mi van benne, nem árulom el! Csak annyit súgok meg: az a szegény, bánatos piackutya maga Kazuárd, aki nagyon szerencsétlen, el sem tudja dönteni mit kezdjen hatalmas tőkéjével és profitjával, azon kívül, hogy kilenctizedét kapásból letagadja és az Adóhivatalt ez ügyben orránál fogva vezeti. Művén eddig már könnyekig meghatódtak, sírtak az alábbiak: 1. Fineszes Tóni, szárnyasinfluenzás politikuscsirkefogó, 2. Háromszínű Beesemesező Ájtatosnyanyó, a Lóvátevő utcából, meg 3. néhány gyanús külsejű alak Dante Isteni Színjátékának tüzes helyéről, sőt, 4. később Odüsszeusz is, aki hazatért külföldi bolyongásából nyilazgatni, egyúttal nosztalgiázgatni régebbi, karszalagos nyilazgatásait illetően. A Küklopsz azonban, akinek Odüsszeusz kiszúrta az egyszem szemét, nem jött el a többiekkel együttsírni-együttmeghatódni, mivel úgy vélte: az az antaljóskás kiszúrta nemlétező szemét azzal a neszesemmi-aprópénzes kárpótlással.
Az én galambszelíd lelkemmel csak annyit jegyeznék meg: ha még csak a kárpótlással, és ha még csak a Küklopsznak szúrták volna ki a szemét, de, ha körülnézek ezen a mai Nagyonkismagyarországon..! No, persze, inkább nem nézek körül, féltem a szemem világát, - de hát mit tehetek arról, hogy mégis látom, amit látok?!