Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2009-08-27 15:09:30
Megtekintve: 2150
János útitársai
Ment János hegyen-völgyön keresztül.Háta mögött szegénység volt, ezért hagyta el faluját, de egyelőre maga elött is csak azt talált.
Tóparthoz érkezett.Ott eléje ugrott egy béka, kérlelte:
- Légy szíves, vigyél magaddal, legény!
- Nocsak! - mosolygott János.Csókot nem kérsz?!Talán elvarázsolt királykisasszony vagy?
- Az nem vagyok, brekeke! - mondta a béka.Minek nézel engem?!Ám ez a tó hamarosan kiszárad, akkor meg ugrálhatok kitudjameddig kitudjahová!
János lapulevélbe tekerte a békát és figyelmeztette:
- A tarisznyámba teszlek, de ne ugrálj ott!Ha ki akarsz jönni, brekegj!
A sekély tóból János puszta kézzel három halat is kifogott.Látta: igazat beszélt a béka, szárad a tó.A halakat megsütötte, belakott, továbbment.
Eljutott egy mezőre.Ott kiengedte a békát sáskázni, szöcskézni, lepkét fogni.A békabendőt is meg kell tölteni belevalóval.
Eléjeállt a mezőn egy kisegér.Könyörgött:
- Nagyon kérlek, vigyél magaddal, legény!
- Nocsak, nocsak, - nevetett János - és nem is ígérsz nekem érte semmit?! Nem te vagy a mesebeli egérkirály?
- Nem, én valóságos egérherceg vagyok! - mondta neheztelőn a kisegér.Ments meg, vigyél magaddal, mert üldöz a fekete macska!
Igazat szólt az egér, mert máris ott termett a fekete macska.Nem mert közel menni Jánoshoz, de tisztes távolból tiszteletlenül nyávogott:
- Hegyes a cicakarom!Karmolok, ha akarom!Add vissza az egerem, no és gyorsan, mert ha nem...
János erre a beszédre a füle botját sem mozgatta, hanem a botját elővette.Azt mutatta meg az elbizakodott feketeségnek:
- Látod mi ez?Ez egy bot.Táncot jár, ha van rá ok.Okot adsz rá?Majd hagyom: csárdást járjon hátadon!
Megijedt a fekete macska, elszaladt.János meg vadsóska levélbe göngyölte az egeret, de figyelmeztette:
- A tarisznyámba teszlek, de ne rágcsálj ott, és ne veszekedj a békával!
Nagysokára egy erdőhöz érkezett János.Annak szélén hangyaboly volt.A boly tetején árva hangya sírdogált.Csak ő maradt életben a bolyban, melyet elért a hatalmas gyász: többi lakóját felfalta egy hangyász.Ez a hangya is Jánossal akart továbbmenni.A legény betette a tarisznyájába, de meghagyta neki, hogy ne csiklandozza sem a békát, sem az egeret.
Másnap este nagy mocsárig vitték Jánost a lábai, hátán a tarisznyás társasággal. Át lehet ezen kelni valahol? - tűnődött.Nem szerette volna iszapsírban végezni be földi életét.
Most jött el a béka nagy napja!Egyet brekegett, százan is visszabrekegtek rá a mocsárból. Valóságos békahad ugrált Jánosék előtt zsombékról zsombékra. Átértek a túlpartra, de a békának annyira megtetszett a szúnyogdús mocsár, meg a sok szépséges békalány, hogy ottmaradt.Búcsúzóul a béka újdonsült barátai megmutatták Jánosnak hol van a legtöbb sulyom.Az, ha megfőzik, valóságos csemege: szelídgesztenyére hasonlít az íze.
Ment tovább János, most már csak egérrel, hangyával.Eljutottak egy hatalmas sziklafalig. Megkerülni napokig tartott volna.Jó lett volna tudni: érdemes-e felmászni a tetejére?!
A falban volt egy lyuk.Abba az egér belecincogott valamit.Valakik visszacincogtak.A végén az egér így szólt Jánoshoz:
- Nagy szerencse: a sziklafalon túl nincsen macska, csak barátságos egerek, meg más jóravaló bajszos népség, sok vicces cickány.No és van ott egy hatalmas torony.Abban mi lehet? Macska tudja!Ám vagy lakik benne valaki vagy nem.
Lassan, óvatosan mászott János.Amikor felért: gyönyörű táj fogadta, fenséges erdővel, csillogó szemű tóval, és ott volt a torony is.Az egérlegény nagyon gyorsan összebarátkozott az erdei egerekkel, rögvest három csinos, bájos egérlány is ott legyeskedett-kedveskedett körülötte.Úgy döntött: ottmarad a macskátlan rengetegben.Az egerek megmutatták Jánosnak hol terem a legtöbb málna, méghozzá abból a nagyszemű, édespiros fajtából, amelyik a szájban nemcsak málna, hanem, ha beleteszik, málik is.
A torony felért a felhőkig.Félelmetes, rideg, barátságtalan építménynek látszott. Ablak helyett egyetlen szűk lőrés volt rajta, fent a magasban.Vasajtaján hét lakat lógott. Lehetetlennek látszott a bejutás.
A hangya azonban talált egy repedést a falon.Mászni kezdett a résben felfelé.Az arra szálló madarak észrevették őt, röptükben fel akarták csípni, de a hangya ügyesen beljebb húzódott a résbe.Odáig nem értek el a madárcsőrök.
Sokára jött vissza a kis szorgalmas hatlábú, de akkor nagy újsággal: a torony egy királykisasszony börtöne!Gyönyörűszép volna a királylány, de nincsen hat lába, meg csápjai és igen bánatos szemű.A hét lakat bűvös lakat, a torony ajtaját nyitni-zárni csak varázsszavakkal lehet.Ezeket a szavakat pedig csak az óriás tudja, aki mindennap meglátogatja a leányt.Nem bántja, csak órák hosszat könyörög, rimánkodik neki, hogy legyen a felesége.Persze, elég bántás ez is...
János elrejtőzött az erdőben, de meghagyta a hangyának: egy repedésből figyelje meg a hét lakat nyitására, zárására szolgáló bűvös szavakat.
Döngött a föld, jött az óriás.Ijesztően nagy fickó volt, de eléggé bárgyúképű.Az ajtónál így suttogott:

Tik, tak, tok,
sok titok.
Zörgő zárak,
nyíljatok!

Kinyílt mind a hét lakat.Az óriás bement a toronyba.Kijövet bárgyú képén bosszúság volt.Mérgesen sziszegte:

Tik, tak, tok,
zir-zör.Már
gyorsan zárjon
minden zár!

Bezárt mind a hét lakat, elment az óriás.Kisfejű volt a hangya, de jófejű. Megjegyezte a két varázsmondókát, elmondta Jánosnak.Most már a legényen volt a sor.Bejutott a toronyba. A királykisasszony először megijedt, de amikor János elbeszélte saját történetét, hálásan fogadta szabaditóját.A hangya ismét helyet foglalt a tarisznyában.Bezárták a tornyot és siettek, hogy minél messzebb legyenek az óriástól és közelebb a királykisasszony országához.
Az óriás másnap felment a toronyba, de nem találta a királylányt.Hová lehetett? Leült a torony elé és a rejtélyen tűnődött.Lehet, hogy még most is ott üldögél és ezen töpreng.
Leányuk megmentőjét nagy örömmel fogadta a király és a királyné.A király fukar ember volt, de tudta: illem szerint jutalmat kell adnia a szabadítónak. mert nem jó, ha az illem billen.Így szólt hát Jánoshoz:
- Most eszünk, iszunk, utána pihenj le! Holnap bemehetsz a kincsestáramba és megtöltheted tarisznyád, abból a ládából amelyikre rámutatsz.Ha a szerencse fia vagy: a kincset tartalmazó láda lesz az, ha nem - mogyoró lesz a ládában. Persze, a ropogós ripiropi mogyoró is nagy kincs...
A király csak egyetlen ládában hagyott kincset, viszont bevitetett kilincvenkilenc hasonlót.Ez utóbbiakban mogyoró volt.Gondolta: János majd ezek valamelyikére fog mutatni, hiszen nem láthat a ládák belsejébe.
A hangya viszont az ajtó alatti résen bejutott a kincstárba és jól látta mi történik.Este megsúgta Jánosnak, hogy melyik a kinccsel teli láda.
Másnap János sokáig nézegette a ládákat.Figyelte a szűkmarkú király arcának változásait, a felséges úr mogyorós reményének hintapalintázását.Végül diadalmasan a kinccsel teli ládára mutatott.Elsavanyodott a király fizimiskája, de mit tehetett?Megrakatta János tarisznyáját arannyal, ezüsttel, gyémánttal.
Másnap gyorslábú paripán vágtatott el János a királyi udvarból.Hűséges útitársa, a hangya most is vele volt.János nagy becsben tartotta.Gyakran hangoztatta, hogy az igazi kincseket nem a királyi udvarban kapta a sorstól, hanem útközben. Három kincset érő segítőtársát értette alatta: a békát, az egeret és a hangyát.
A pompás házban, amit vásárolt, külön hangyaboly-szobát rendezett be és csápos segítője ezüsttálból ehette a legfinomabb süteménymorzsákat, aranytálcáról nyalogathatta az illatos akácmézet.Madár pedig oda be nem repülhetett, gyík be nem surranhatott, de még a hangyák örök ellensége, az a kis rovar, a hangyaleső is csak kívülről leshette a gondtalan falatozást-csemegézést!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!