Nagynyárádi dombok
Tücsökhang-húr feszül meg pattanásig.
Szőlőlevélen kékség átvirágzik.

Álmos fürtökről lecseppenő fények
hívják a halkdongású messzeséget.

Jóllakott rókák sunyorognak félre
egy valaha-volt Ezópus-mesére.

Földeres kézben kukorica sárga,
kövérmosolyú fogsor-villanása.

Ujjhegyeken csukódó alkony-lepkék
várják a tükrök felcsengő ezüstjét.

Egy hangya ballag, hazatérő vándor.
Részt kér a nyár utolsó csillagából.

A donkihóték csontja eltemetve
fűszál-jelekbe - örök jeltelenbe.