Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2009-07-22 21:25:51
Megtekintve: 2080
A bolhás majom
No abban nincs semmi csoda, ha egy fatetőn tanyázó majom bolhás!Majdnem mindegyikük az!
Ez a majom is erősen vakaródzott a faágon, amikor arrafelé jött a róka.
- Látom, bolhás vagy, makogó ! - kiáltott fel neki gúnyosan a veresbundás. Neked ebből semmi hasznod, de sok bosszúságod, kellemetlenséged, pedig hasznod is lehetne!
- Hasznom?! Hogyan? - csigázták fel a majom érdeklődését a róka szavai.
- Nézz rám és tanulj! - mondta a róka.Engem már hat agár megkergetett, három puska utánamdörgött, mindez több mint kellemetlenség, ez egyenesen veszedelem, de még ebből is van hasznom! Tanácsokat osztogatok másoknak - persze, nem ingyen! - miképpen járjanak túl a kutyák és puskás emberek eszén. Neked is adok tanácsot bolha-ügyben, ha akarod - öt madártojásért! Tudod, én sokkal eszesebb vagyok ugyan nálad, de ami a fáramászást illeti, az nem az én erősségem. A legtöbb madár pedig, sajnos, fára építi fészkét.
Összeszedte a majom az öt madártojást, mert igen kíváncsi volt, hogy miképpen lehetne haszna a bolhákból.
Befalta a róka a tojásokat, megtörölte száját egy száraz levéllel és így szólt:
- Árulj bolhairtó port!Társaid mind bolhásak, ha valamelyikük nem volna az: ölelgesd meg, majd átugrálnak rá a te bolháidból.
- Igen, de honnan vegyek bolhairtó port?! - vakarta meg a fületövét a majom.
- Én adok neked ilyen port, - de csak öt újabb madártojásért.Szórd be vele a majmot, aki megfizette az árát, utána meg gyorsan szedd a sátorfád, tűnj el onnan, mint a kámfor, legalábbis egy időre! - ajánlotta a róka.
Öt újabb tojásért kapott a majom bolhairtó port a rókától egy üres kókuszdióban.A hamisság abban volt, hogy a bolhairtónak mondott por valójában nem volt az, csak közönséges homok a folyópartról.
A majom egy darabig jól éldegélt a bolhairtónak hirdetett homok árusításából.Mivel azonban a homok nem használt a bolhák ellen, legalábbis így, a bundára szórtan, utóbb a majmok mérgesek lettek és botokkal, kövekkel akartak fizetni a csalónak.Az ijedtében elfutott, belebújt a tó vizébe, csak az orrát dugta ki. Ott kuksolt jódarabig.
A bolhák nem szerették a vizet, mert nem vizibolhák voltak.Kimásztak a majom orrára, onnan meg elsodorta őket a víz.
Kijött a majom a vízből, - bolhák nélkül!
Megrázta magát, sütkérezett egy kicsit a vízparton, majd a nagy feltalálók önérzetével hamarosan ismét ott volt a fatetőn.
Társai már elfelejtették az egész bolhairtás-ügyet.Éppen az egyik fán rendeztek gyümölcsvadászatot.
A megkergetett majom arra gondolt: nem árulja el a többieknek nagy felfedezését, tóbeli élményét, - csak hadd maradjanak bolhásak!
Igen, de egy dolgot kifelejtett a számításból: a többi majom bolhái majd rá is át fognak ugrálni.
Így is lett.Hamarosan ő is úgy vakaródzott, mint annakelőtte.Persze, ő tudta a megoldást, ismét és ismét lement a tóhoz bolhátlanítás céljából.Egyedül, hogy a többi majom ne jöjjön rá a bolhátlanítás vizititkára, - pedig szüksége lett volna figyelő őrszemre a víz fölé hajló nagy fán.
A közmondás szerint addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik.A szóbanforgó és vizbenforgó majom végül bolháit, akarata ellenére, elcserélte egy lusta krokodílusra.A krokodílus lusta volt ugyan, de, úgy látszik, majombekapásra mégsem.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!