Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2009-07-13 17:07:24
Megtekintve: 1969
Almafa a hegyen
Az erdős hegyoldalon valamikor elhajítottak egy almacsutkát.A benne levő magok egyikéből fa nőtt, idővel gyümölcsöt is termett.Igaz, nem éppen piacra kínálkozó pompásakat, hanem konok-kemény húsú kis sárga almákat.Mégis, itt ez szinte csodaszámba ment: rajta kívül csak vadalmafák voltak az erdőben.
Egy nyúl éppen arra járt.Nagy szemeket meresztett az almácskákra, de a fára nem tudott felmászni utánuk.Mérges lett hát, mint ahogy némelyik ember is, ha szeretne megtenni valamit, de nincs módjában.Lehet, hogy már ti is voltatok így, én, bevallom, igen.
A nyúl dühös szavakat ugrasztott neki a fának:
- Te kis görbe, csenevész fa, almafák szégyene! Milyen hitványak, milyen kicsik a gyümölcseid!Nemrég lent voltam a völgyben, meglátogattam egy almáskertet. No ott olyan nagy és olyan pompás ízű almákat ettem, hogy azok aztán igen! Mindegyik fa alatt hevert belőlük jónéhány...
Az almafa sóhajtott, de mit sem válaszolt.Egy vörösbegy viszont leszállt a nyúl mellé és nem hagyta szó nélkül a becsmérlést:
- Nincs igazad, nyúl!Neked kellene szégyellned magad, amiért ilyeneket mondasz!Ez a szegény fa nekünk, és itt a hegyen neveli almáit.Itt nem olyan kövér, táplálékdús a föld, mint lent a völgyben!Ott a fákat az emberek is segítik, védik, gondozzák, hogy minél szebb legyen a termésük.Ennek az almafának viszont gyakran meg kell küzdenie a széllel, és az éltető víz is hamar elfolyik a hegyoldalról, lefelé.Mégis: e fa gyümölcsei kicsik ugyan, és talán nem nyernének almaszépségversenyt, de azért igen jóízűek...Szeretik is az állatok, sőt, a hegyre felkapaszkodó emberek sem vetik meg! Tudom, te is szívesen ennél belőlük, csak nem tudsz fára mászni, és most egyet sem találtál a fa alatt.Bezzeg tavaly ősszel, jól emlékszem, te is mohón, élvezettel faltad a lehullottakat, ugyanitt!
A nyúl hátracsapta füleit, elgondolkodott, majd restellkedő hangon megszólalt:
- Igazad van, vörösmellényes madárka!Mindez nekem is eszembe juthatott volna, de savanyú a szőlő, akarom mondani az el nem érhető alma, akármilyen édes is... és, igaz, ami igaz, azt is elhallgattam, hogy lent a völgyben, almalakoma után alaposan megkergettek a kutyák!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!