KINCSES KÚT

Egy ember birtokán nem használt, növényekkel féligmeddig benőtt kút volt. Tulajdonosa repedezett pergamendarabkán alig olvasható írásra bukkant, mely szerint valamikor kincseket rejtettek el a kútban. Éppen erről mesélt családjának, amikor váratlanul látogatója érkezett, aki az utolsó mondatfoszlányokat elkapta, és mindent megértett. Ő szerette volna megkaparintani a kincset, ezért még aznap éjjel lemászott a kútba.
Igen, de a kút jogos gazdája is arra gondolt: nem jó napvilágnál kutatni a kincs után, hátha kilesi valaki, így hát azon éjjel ő is elindult szerencsét próbálni, kezében lámpással, vállán kötélhágcsóval. A kútban levő ember meghallotta a lépéseket, az indákba fogódzkodva gyorsan felmászott, és kiugrott a kútból. Erre a nemvárt eseményre a birtokos annyira megrémült, hogy lámpáját elejtette és hanyattvágódott. Azt hitte: maga az ördög ugrott ki a kútból!
Még másnap is hideg futott végig a hátán, ha visszagondolt a dologra. Felkereste a bölcselőt és tanácsot kért: eladja-e a birtokot, ahol ilyen veszélyes, ördögös kút található?
A bölcselő nevetett:
- Egy ördögöt add el! Add el inkább az ördöghistóriát! Sok ember imádja a veszélyt, amellett hiszékeny, végtelenségig. Csinálj kutadból éjszakai látványosságot a turistáknak, - és valóban kincset adó kút lesz belőle, kiugrasztja, ha nem is a valódi ördögöt, de a látogatók pénzeszacskóiból azokat a szépen csengő aranyakat!

NÉGYÉVENKÉNTI FECSKÉK

A bölcselő egy politikus választási ígéreteit hallgatta és megjegyezte, hogy igen tetszetősek a négyévenkénti fecskék. Barátja kíváncsian tudakolta: mit ért ezalatt?
- Nos, csak azt, - válaszolta a bölcselő - hogy ezek az ígéretek megjönnek, mint tavasszal a fecskék, de választás után elszállnak, és csak közel négy év múltán, a következő választásnál térnek vissza.
Ebben a pillanatban a szónok különösen nagy ígéretet röppentett fel a levegőbe. A bölcselő gúnyosan felkiáltott:
- No, már megjött a négyévenkénti gólyák egyike is!

ISTENESÖRDÖGÖS EMBER

Egy sorban kövér ember tolakodott, lökdösött félre másokat. A bölcselő odasúgta barátjának:
- Azt az istenesördögös embert, sajnos, jól ismerem!
- Istenesördögös?! - nézett nagyot barátja.
- Igen... - bólintott a bölcselő. Nagy magamutogatással, hogy mindenki lássa, Istennek
hízeleg, de többnyire az Ördögnek cselekszik!

GYÓGYSZER ÉRTÉKŰ KÖNYVEK

- Szerintem X. könyve is, Y. könyve is valóságos orvosság! - dícsérte meg két tollforgató
művét a bölcselő.
- X. könyve is?! - lepődött meg a társaság egyik tagja. Én elolvastam, rettentően unalmas!
- Igen, így van - ismerte el a bölcselő. Ám éppen ezért orvosság az álmatlanságra, Y.
könyve viszont olyan érdekes, hogy felébreszti a túlságosan aluszékonyt és egy kis
életrevalóságra serkenti.

REKLÁMUTCÁK

- Szép volna ez a város, csak ne volna minden utcája reklámutca! - sóhajtott fel a bölcselő.
- Reklámutca?! - nézett csodálkozón a bölcselő hölgyismerőse.
- Igen, igen, minden utca tele van reklámokkal, - magyarázta a bölcselő - ilyesfélékkel: Ön
nyer rajtunk, ha.., Az Ön pénztárcája boldog lesz, ha.., Családja csókolgatja, ha.., Nyúljon
be a zsebünkbe, mi leszünk az Ön Olcsójánosai, ha.. Nos, annyian bizonygatják, hogy így,
meg úgy, milyen jól járok, ha bemegyek az ő utcájukba, hogy már nincs is kedvem kitenni a
lábam otthonról. Én ugyanis - sokakkal ellentétben - utálom a hazugságot!
Alig mentek tovább pár lépést, hatalmas falragasz ragasztódott rá a szemükre:
- HA AZ IGAZSÁGOT SZERETNÉ MEGTUDNI, VEGYE A... ÚJSÁGOT!
A bölcselő szívéhez kapott. Jól ismerte a kérdéses újságot: időnként, reklámcélból, ingyen bedobták postaládájába. Igaz, volt abban igazság is, mert mindig helyesen nyomtatták rá az aznapi dátumot, de a gondolatok különc tudósát ez nem elégítette ki.

KÉTSZERESSÉG

A bölcselő egyik ismerőse betöltötte hatvanadik élet- és negyvenedik, szorgalmasan ledolgozott, munkaévét. Ezen jubileum alkalmából cége, hálája és őszinte elismerése jeléül, állásából elbocsátotta. Az illetőt annyira megviselte a dolog, hogy ágynak dőlt, még akkor is képtelen volt felállni, amikor a bölcselő meglátogatta. Utóbbi, kissé tréfálkozón, így szólt:
- Fáj téged így látni, kétszeresen is állástalan állapotban! Mi történt a cégeddel?!
- Azzal, színleg, még rosszabb, mint velem - hangzott a felelet. Azt játssza el, hogy padlón
van, míg én, látod, az ágyamon! Szóval, megy a színlelgetés ezen a nagy hazai színpadon!
Ám ott is van ágy, no, az annyi mindennek melegágya!

ÁLLNI, FEKTETNI

Egy feltűnően ostoba, szélhámoskodó, de a nőkhöz bizonyos értelemben ugyancsak értő férfiú igencsak magas állásával dicsekedett a bölcselőnek, habár a legtöbben tudták mint jutott ahhoz.
A bölcselő elmosolyodott:
- Értem. értem... Jól állsz, mert jól fektetsz! Nem te vagy ebben az első a hazai- és
világtörténelemben! Kétségtelen: a lefektetett hölgyek szempontjából korántsem vagy
ingyenélőnek nevezhető, - a közügynek pedig egyrészt már pontszeme sincsen, másrészt
közügy már nem is létezik ügyként, nem csinál abból ügyet senkisem..