Nos, valamikor tényleg volt egy igen nagy kert, valójában nem is kert, hanem óriási világpark. Édenkertnek hívták, egyúttal Paradicsomnak is, de utóbbi elnevezést nem szeretem, mert a paradicsom ravasz termék, valójában gyümölcs, de a zöldségfélék közé soroltatja magát.
Ez az Édenkert eredetileg közterület volt: Isten, Ádám, Éva, továbbá a kerti állatsereglet szabadon használta, köztük a Kígyó is. Ebből az időből származik a mondás: "Nagy az Isten állatkertje!", habár, jóideje ezt már az Édenkerten lényegesen túlmenő kiszélesítésben használják.
Az Édenkertben olyan csodálatos nyugalom uralkodott, amit elképzelni sem tudunk manapság, mivel nemhogy manapság, de tegnapság és tegnapelőttség sem volt részünk ilyesfélében. Ne kerteljünk: soha! Homo- és bisexkedés ugyan nem volt, de az első emberpár ezt nem is hiányolta, boldogan éldegélt, mint az Édenkert többi lakója. Az oroszlán békésen megfért a báránnyal, és a többi állattal. Az, hogy az oroszlán, ilyen jó megférés mellett, tulajdonképpen mit evett, homályban maradt, de nem is jó, ha minden világosságra kerül. Nem is kerül!
A privatizációt, egyes istenverte-átokverte filozófusok szerint, Isten kezdte, amikor kisajátított két fát, a Jó és a Rossz Tudás Fáját, - de én ezt nem írom alá. Szerintem a Jó és a Rossz Tudás Fája az Ő személyi tulajdona volt, mivel e fákat nem használta profitszerzésre. Ezt a tudós Marx és Engels is elismerte volna, de már, szegényeknek, mindkettőjüknek, annyi.
Isten - a Piacgazdaság szent szemszögéből nagyon helyesen - megtiltotta az első emberpárnak, hogy az almát leegyék a fáiról. Arra gondolt: nincs pénzük, úgysem tudnának fizetni érte, továbbá a paradicsomi ellátás mellett nem szorulnak rá a "megélhetési bűnözésre". No meg arra is gondolt: az emberek még nincsenek felkészülve a Tudásra, aztán mi van, ha a jó tudást rosszra használják, de a rossz tudást se jóra?! Bölcs az Isten, már akkor is az volt!
A Kígyó azonban másként gondolkodott, ami másságnak másság volt, de nem minden másság helyeslendő. Van olyan másság, ami álság! Nos, ez a hosszútestű lény tulajdonképpen bizniszállat volt. Megalapította az Édenalma Almaértékesítő Kft.-t, egy szem alma nélkül ugyan, de azért ne vessünk rá mindjárt követ: akadtak már ebben a kis Hungaryban /igaz, minden vonatkozásban meglehetősen távol esik az Édenkerttől!/ sokkal szemtelenebb, ravaszabb cégalapítások is. Elhangzott e tekergőtől néhány, gondolatrendszer-váltásos, reklámszöveg, melyek hallatán én csak gúnyosan mosolygok, de mások könnyen beveszik a maszlagot a mai Kígyótól, különösen, ha nőneműek: "Egyet fizet, kettőt kap, - akciónkon, ugye, kap?! ", "Isten-vággyal völgyön-hegyen csak Édenkert-almát egyen!", "Ha most Édenalmát eszel, te magad is isten leszel!" - és effélék.
Éva Asszony kapott a Kígyó szaván, mert a nőknek általában minden kell, amit divatosnak gondolnak. Attól nem félt, hogy almaevés miatt meghal. Egyrészt tudta, hogy ez igazi bioalma, másrészt azt is: ha meghalna, Istennek újra fel kellene támasztania őt, hiszen mihez kezdhetne nélküle az a gyámoltalan Ádám?! Ezt még az Istennek is be kell látnia! Evett hát a Kígyó által egekig dícsért almából, sőt, férjét is rábírta a kóstolásra, utóbbi érdekében aznap nem is készített neki ebédet.
Isten megharagudott rájuk. Én nem csodálkozom ezen, mivel, ha én teremtettem volna őket, és hálátlanul nekiálltak volna tiltott gyümölcsömből zabálni, én is mérges lettem volna. Annak ellenére, hogy más ügyekben hasonló /sőt, sokkal nagyobb/ hálátlanságot már ezerszer is személyesen tapasztaltam!
A felbőszült Isten e hálátlanság láttán az Édenkertet privatizálta, Ádámot és Évát onnan lángpallosos angyalokkal kikergetette /még kárpótlási jegyet sem adatott nekik/, és a kert kapujára táblát függesztetett ki: " KUTYÁKKAL ÉS KERUBOKKAL ŐRZÖTT TERÜLET!".
Ádám, persze, dühös lett Évára, de, akkor még, nem ment olyan könnyen a válás. Előbb veszekedtek, azután bogyókat eszegettek, közben ezt-azt ide-oda mondogattak. Nem ismétlem meg, hogy miket, aki ilyesfélékre kíváncsi, kapcsoljon valamelyik tévé-show valóságvilágára!
Az, hogy az oroszlánok, bárányok és más állatok mint kerültek az Édenkerten kívülre, hiszen ők, feltehetően, nem ettek a tiltott gyümölcsből, nem egészen világos.A tanulság azonban sejthető: ha egyszer egy igen nagyhatalmú valaki megharagszik, akkor azoknak is jó vigyázniuk, akik ártatlanok, mint a ma született bárány.. No, így volt a Bűnbeesés. Ha Hungaryban, akár csak az elmúlt évek bűnbeeséseit számbaveszem, akkor, azokhoz képest, nevetségesen pitiáner ügynek tűnik, de nem mai fejjel kell ítélni, úgy vélem, akkortájt, a maihoz képest, még a Paradicsomon kívül is a paradicsomihoz közeli állapotok uralkodtak.
Azt már csak a teljesség kedvéért jegyzem meg: Ádám és Éva mai Hungarian utódainál a Tudás Almájának semmiféle utóhatása nem mutatható ki. Ha - nagyritkán - egy-egy bűnbeesőt, a nép cirkuszi szórakoztatására, felelősségre akarnak vonni, egyből kiderül, hogy az illető nem tud semmit. Sőt! Még a vizsgáló ügyészről is kiderül ugyanez, és... node, nem folytatom. Derüljön rajta, aki akar, engem ez nem vidít fel. Tény viszont: az említett fineszes bűnbeesett-utódok nem az Almából profitálták agyafúrt tudásuk, hanem a Kígyó tanításából szerezték, aki Édenkertből való kiűzetésük után is velük maradt. Szerintem marad is. Mindörökké! Á, az nem men!