Fenti elnevezést nem sajáttíthatja ki magának Hungary, mivel a Föld szinte valamennyi országára ráillik, más "nem illik"-féleségekkel együtt.Végülis minden kis cirkusz a Nagy Világcirkusz része.
A "mindennapi kenyerünket ad meg nekünk ma" imák előtt már megfogalmazódott az ókori római császárság korában, sőt gyorsan szállóigévé lett a két alapvető népszükséglet: "Kenyeret és cirkuszjátékot!" /Panem et circenses!/.
Cirkusz alatt, persze, nem a kisgyerekek kedves, szívvidámító cirkuszát értette a magát álszentül népnek nevező nép, hanem a rossz nagygyerekekét.Utóbbi kellett neki, mindenáron.
Ami a kenyérszelet vastagítását illeti, az nemigen fog menni: egy Hungarian átlagnyugdíjas hétszerte kevesebb pénzt kap, mint hasonlóan nyugállományú, de sokkal jobb átlagcipőben járó eutársa az EU nyugati részén.Így utóbbira a nyugodtság, előbbire a nyugtalansággal váltakozó letargia jellemző.Ezen nincs ugyan csodálnivaló: a magyarok többsége mindig átesik a ló másik oldalára /illetve átejtik oda/ és hamar kiderül, hogy ez a másik oldal legalább hétszerte rosszabb.Gondoljuk csak el!Szűkös kenyéren élnek a romák, a hajléktalanok, a hajlékos kisjövedelműek, a nagycsaládosok /ha a papa véletlenül nem tág erkölcsű nagyvállalkozó/, továbbá a kutyábasevett közrabszolgák serege, de még egyes kutyák is, ha nem nagykutyák vagy nem nagykutyák kutyái...
Hát, szóval, ez a kenyér-dolog nem fog megyegetni.Lássuk inkább a cirkuszlehetőséget!Ebben sokkal jobban áll Hungary, ha egyébként nem is áll szilárdan a lábán.Itt jók az előzmények.A Hungarian történelem bővelkedik cirkuszokban, ebben nincs hiba.Parlamentiekben is.A legnagyobb parlamentcirkuszi attrakció mindmáig Tisza Pista gerófé volt, - hű, az volt ám csak csinnbummos-csinnadrattatás! - de erről a mai képviselőlegénykék, akik szobrot emeltettek neki, mit sem tudnak, mivel - magyar nemesként, petőfihezméltóan - nem olvasnak, nem írnak, csak az ellenpártbelieket pocskondiázzák, a piármesterük által szájukba adogatott gyalázószavakkal.
A parlamenten kívüli cirkuszjátékok még nagyobbak voltak a Hungarian múltban, egyre csak mentek-mentek a hátizsákkal, gyalogsági ásóval, puskával, bajjal, bajonettel, rossz minőségű köpönyeggel és órossz-télben könnyek között könnyen leváló talpú csizmával felszerelt gladiátorok, és zengte a sok vidámságot színlelő torok: "Madonna, Madonna, ma elmegyek a Donra!Ha otthagyom fogam, lábam, sírsz-e, kedves, énutánam?!".Hát sírtak is a donnák, keserves egy cirkusz volt, ez azonban jóideig nem rázta meg a fentlevőket, akik váltig ismételgették a körcirkuszi hülyeséget: "Sírva vigad a magyar!" /Akkor talán nevetve bánkódik?!/
Node, hagyjuk a múltat!Lehetne ugyan tanulni belőle, de a makacs magyar azért magyarabb a magyarnál, mert saját kárán sem tanul, illetve egy vékony rétegecskéje, ott felül, a többi magyar kárán mégiscsak tanul, vastagszik.Ámde ez lent nem elég a tisztességes szelet kenyérhez.
Hát én, kérem, megmondom úgy, ahogy van: nem látok lehetőséget arra, hogy Hungary a közeljövőben letérjen a Tudatlanság Optimizmusának rögös, tövises és biztonságosan szakadék felé vezető ösvényéről.Ahhoz összefogás kellene, de ilyen a múltban sem volt, csak, helyette, időnkénti összefogdosás, például, amikor összefogdostak bizonyos magyarokat és a csengő érmekkel agyondíszített hadibohócok ezen összefogdosottakat kikacagták: "Méghogy ti is magyarok volnátok?!" Ámbár, igaz, ami igaz, féljólelkűek voltak ezek a hadibohócok: jobbik kezükkel szép sárga posztócsillagot osztogattak /ne mondhassák, szegények, hogy se pénz, se posztó!/, baljóslatú kezükkel viszont segítették kiforgatni-meggyalázni a Petőfi-verscímet /nem a terv ment füstbe, hanem a sárga csillag tulajdonosa, persze, utóbbi nem önszántából/.
Az eddigiekből kitűnik, hogy a jelenlegi Hungarian cirkuszok feloszthatóak: 1. parlagiasan parlamentiekre és 2. önkívületesen parlamenten kívüliekre.Ám osztályozhatjuk másképpen is e minősíthetetleneket: 1. jobbíthatatlanul jobboldaliakra, 2. balulkigondolt baloldaliakra, 3. lólábat logikátlanul kilógni hagyó politikátlanságot színlelőkre, 4. mindegykiellencsakbalhélegyen!-ekre.
A parlamenti cirkuszok, nem tagadom, olykor elég mulatságosak: például a képviselők mellüket verik, hogy micsoda JOGÁLLAM-ot csináltak.Ez aztán döfi! Ám később, amikor az általuk okozott ügyes kis karambol kapcsán a rendőr szeretné megtudni: ittasak-e vagy álomittasak, esetleg csak nemes eszméktől mámorittasak, e képviselők rögvest nagyot köpnek saját Jogállam Főművükre és festett pofikával mentelmi jogukra hivatkoznak, meg arra, hogy nem érzik magukat biztonságban ebben a kutyagumit sem érő jogállamban, ezért a csendbiztos urat kénytelenek elküldeni tervezett intézkedésével forróbb éghajlatra.Valószínűleg ez utóbbi, jogállamkutyagumis, tekintetben kivételesen igazuk van, de azért elsődlegesen mégiscsak azt kellene tisztázni: alkoholizáltak-e vezetés előtt vagy nem?A többi csak maszlag, no, az is kell, de majd csak választáskor, a szavazópolgároknak.
A parlamenten kívüli cirkuszok gyakori, nevezetes színhelyei a népünnepélyek.
Ilyenkor a nép /ha valóban nép volna/ elgondolkodhatna azon, hogy mi oka is van ünnepelni egyáltalán, de nem ezt teszi, hanem felbokrétázza magát és siet a szónokok ajkán csüngeni, mint éretlen gyümölcs a fán.A szónokok - pártállásuktól majdnem teljesen függetlenül - ilyenkor szónokolni szoktak ugyan, de mondani nem mondanak tulajdonképpen semmit, csak légbe szórnak néhány újrafestett múltévi szóvirágot.Én nem kárhoztatom őket ezért.Én nem!Ki a csuda tudna minden évben valami igazán okosat mondani, olyat, ami megmarad és tettekre ösztönöz a Hungarian fejekben?! Amellett az okos dolgok egyúttal veszélyesek is: ha ígéretek - esetleg számonkérhetőek, ha bölcsességek - kifordíthatók a bölcsőből, ha őszinteségek - a meggondolatlan szónokpolitikus a következő választásnál megőszülhet-felbőszülhet-önátkozódhat miattuk.
Szerencsére a népünnepélyeken szokott lenni egy kis vagy nagy magocska, amelyikből szárbaszökken az örökzöld sípszó, a fülbekereplés, a tegazemberhazaárulózás!A médiák figyelme rögvest e cirkuszmagocskára-magra irányul és a továbbiakban a szónok beszéde már senkit sem érdekel, elterelődik róla a figyelem, mint a szikes mocsártól a pulikutya ugatására a juhnyáj.A televíziós csatornák, a kalózrádiók, a rádiókalózok, a napi-, heti-, havilapok, másra alkalmatlan alkalmilapok, röplapok mind-mind csak a népünnepélyen cirkuszolókkal foglalkoznak, őket szidják, ejnyebejnyézik vagy körmönfontan dícsérik, velük váltanak mérges pillantásokat, kacsingatnak cinkosan össze vagy puszipajtáskodnak.
Én tulajdonképpen megértem e cirkuszolókat.Úgy gondolom, hogy többségükben szegények, kenyerük kevés, észben sem bővelkednek, hát legalább valamiféle szórakozást szeretnének.Olyat, amiben ők is részt vehetnek.Egyes pártoktól, lehet /nem állítom, csak gyanítom!/, titokban kapnak sípot vagy kereplőt a hangzavar-keltéshez /meg bíztatást: "Eridj, komám, kerepelj, ilyen kormányt elegelj! Sípolj vadul, nénike, kéri Tévés Évike!"/.No, ha tényleg kapnak, az is valami, ajándék lónak /sípnak, léggömbnek, zászlócskának../ ne nézd a fogát!
Ezen ünnepélycirkuszosokat nem csupán megértem, hanem egyenesen az általuk sugallt ideában látom jelenleg a Hungarian nép helyzetjavítási lehetőségét.A nép kenyere ugyan nem lesz nagyobb /még akkor sem, ha Korunk Hős Traktoristagazdái az eupénzből egy másik, tartalék traktort is vásárolnak/, viszont a cirkuszjátékok száma majdnem korlátlanul növelhető és kis cirkuszból könnyen lehet nagyot csinálni, könnyebben, mint bolhából elefántot, pedig utóbbit tekintve is túlteng hazánkban az értelmetlen szakértelem.Néhány ilyen cirkusz forgatókönyv-ötletét ideírom, és a mindenféle színű vagy akár színtelen pártok, a szakadó partok, a Leendő Nagymagyarországért Mozgalom, a Polgári Öntelt Önképzőkörösök, a Bicskaszavú Becses Bocskaisok, a Hunok Királya Emléktársaságbeliek, valamint a Hejdeliberális Máskéntdalosklubok és minden másként másságos /vagy álságos/ érdeklődő rendelkezésére bocsátom:

1. BISEXESEK FELVONULÁSA

„Áldás Reád Másság!” feliratú zászlók alatt hosszú hármassorokban vonulhatnának a bisexesek /homoan és egyúttan heteroan homo sapiensek/, egyik oldalukon nőnemű, másik oldalukon hímnemű párjukkal, lenge ruhaneműben.
Mögöttük - átlagosnál nagyobb sexképesség esetén - egyéb sexkapcsolataik mentelhetnének.Ezek alkotnának egy egységet.Sok egység sokra megy, ha esetleg az őket gyámolító párt e gyámolítással nem is megy túl sokra!
A menetelő sorok melletti aszfalton aszfaltbetyárok és aszfaltpandúrok elmélkedhetnének a másságról, - egészen másként!Ezt aszfaltbetyárkodás, illetve aszfaltpandúrkandúrkodás követhetné. Javasolt jajgatójelszavak: "Térdem rogy, jújgatok!", "Fene vigye kelmed belét, nesze, nesze! Elég? Elég?!", "Félholtan mit fekszel, beteltél a sexel?!". "Hajcihő! Jaj, mi kő?! Hát Ön férfi avagy nő?", "Inkább más alfelét túrja, Ön nem más mint kurta..!". Itt is, ott is szenzációínyenc tévések alélnának el a boldogságtól..

2. ÖNKÉNYURALMI CÍMEREK TÖRTÉNELMI CSATAJÁTÉKA

A "Megidézett História" keretében egyesek betiltott önkényuralmi címereket cipelhetnének papírmaséból és betiltott önkényuralmi jelszavakat kiáltozhatnának.Velük szembemasírozhatnának a be nem tiltott /de a történelmet végiggondoló, hazánkban már teljesen kihalt, gondolkodók szerint ugyanúgy önkényuralminak nevezhető/ címereket cipelők - és ők meg a szokásos, be nem tiltott hülyeségeket kiáltozhatnák.
A "Szembe, babám, ha szeretsz!"-ről a kétféle tömeg találkozásakor hullhatna le az álarc: mindkét baba báb és egyik baba sem szereti a másikat.E felismerést nagy záptojásdobálás követhetné.A nagyobb hecc kedvéért az önkényuralmi jelképek cipelői közül néhányat becipelhetne a NATO-rendőrség és ellenük eljárás indulhatna, amelyik, amíg teljesen le nem jár, néhány évig is eljárogathatna, de végül sehová sem vezethetne, legkevésbé az igazságig.

3. KI LOPOTT TÖBBET?

Ez az érdekes cirkuszjáték tévévetélkedő is lehetne, de nem demokratikus módszer bárkit is kihagyni belőle, aki kiskapun-nagykapun és más, előre elkészített joghézagon keresztül ebbe-abba erkölcstelenül belenyúlkált, ezért legcélszerűbb a Kossuth téren rendezni meg. Kossuthnak ez már mindegy, szoborként sok mindent láthatott, eggyel több neki már nem számít.A tércirkuszban pálfordulásos politikusok, feketepéteröcsémes-feketeurambátyámos egyáltalánnemügyefogyott sokmilliomosok és kevésmilliárdosok, látszatműveltségüket látványosan levetett karrierbiciklista nagybajnokok, valamint egyes formátlanegyes mohónagyasszonyságok mutogathatnának egymásra ujjal újra és újra.A legtöbbet lopó arany lopótököt kaphatna és kiküldhetnék az EU-ba tehénfejő-képviselőnek.Ezt követően a médiában állhatna a bál: az ellenzék megpróbálhatná leszedni a tökös Nagy Arany Lopótök-díjasról a szenteltvizet, de kiderülhetne, hogy ez lehetetlen, mert szárazabban homokos a Szaharánál.

Hát én folytatnám e forgatókönyv-ötleteket, de cseng a telefonom.Tudom ki lehet: vitéz báró Csengvecsenghey Tivadar, a Nagy Hóhányó, de most, úgy vélem, nem havat akar hányni, hanem szememre hányni, hogy írásaimban erősen részrehajló vagyok.
Okos bíró ez a báró! Tényleg az Igazsághoz húz a szívem..Ez, persze, tudom, nem ésszerű..de, úgy látom, nem okozok vele bajt senkinek, mivel nem követ senki.Érthető!Ki másnak kellene az a kódis Igazság, mint nekem, amikor az az aranyat ígérő Gazság oly csábosan kacsintgat körbe-körbe?!