Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2005-03-15 14:23:51
Megtekintve: 1926
NOÉ HAJÓSKAPITÁNY ÚR VÍZÖZÖNÖS TÖRTÉNETE
Noét, aki az ördögnek se akart lemondani jámborságáról, becsületességéről, valóban az Isten választotta ki hű emberének.Ezt, úgy vélem, nem szükséges bizonygatnom, hiszen ilyen túlontúl, makacsul jámbor ki másnak kellene?! Elég szétnézegetni a világfiaskodó Globálnagyvilágban, vagy az azt olykor majomként utánozgató kis Hungaryban, rögtön látni: akárcsak máskor, most is igazam van.
Nem volt ám könnyű Noé sorsa! Igaz, lelkében nem kellett két urat szolgálnia, vagyis az Urat, meg Mammon Nagyurat is.Node, az Úr fent volt a Mennyekben, Mammon Aranynagyúr pedig itt lent a Földön, Noé országában.A többit elgondolhatják, főleg, ha kicsit elgondolkoznak a világtörténelmen!
Azt hiszik talán: Mammon Nagyúr még Noét is megkísértette, le akarta kenyerezni, azazhogy kalácsozni? Tévedés! Az Aranynagyúr Főpapja így szólt a hihetetlenül jámborhoz:
- Te csak maradj hű Istenedhez, együgyü-jóügyű Barátunk! Tudod: ma így, holnap úgy..Ha esetleg beüt a Vízözön, mi is átforgatjuk köpönyegünket a Te hajódra, amit istened megépíttet veled! Olykor még ruhát is vált az ember, akkor istent miért ne válthatna?!
Erre Noé dadogott valamit, olyasfélét, amit naív jámborok szoktak, hogy inkább meg kellene előzni a Vízözönt, mert ő úgy tudja az isteni félszavakból: az ő istenhajóján csak az ő családja, meg állatok lehetnek..
Aranynagyúr Főpapja azonban Noé vállára csapott:
- Állatok? Nézz ki házacskád ablakából, aranybogaram! Nem látod kik öldöklik egymást bunkóval, karddal, lélekmérgezéssel? Hát emberek ezek, - és nem állatok?!
Erre Noé nem tudott mit felelni, csupán szamara iázott és néhány birkája bégetett hevesen,
tiltakozón: méghogy ezek az emberek állatok volnának?! Kikérik maguknak minden állat nevében!
A készülő Özönvíz híre hamar lejutott a Földre, mivel már akkor is voltak ügynökök, habár ügynöktörvény még nem, mert mégiscsak előbb volt a tyúk, mint a tojás, amit különben, mire a törvénytyúk kitojja, már megsüthetnek a kíváncsiak, mivel addig is minden napra jut egy törvénytelen tojás, ügynöklistával, a madárinfluenzás baromfit vásárlóknak, ajándékul. No meg a Blikkel szenzációlap elődje is létezett, amelyik megírta kinek szeretője vétkezett és vetkezett, és mikor, hol, - és hogy valami hullani fog az égből.Ez utóbbi égbőlhulló lehet, hogy manna lesz, lehet, hogy Hanna anyja lesz, az a hamukázó zenésboszorkány, vagy talán addig titokban tartott dalos szerecsengyerek..de az is lehet, hogy tartós, világországos eső.
Utóbbi jött be a felsoroltakból: az eső.
Addigra azonban elkészült Noé bárkahajója és megtelt Noé egyelőre jámbor családtagjaival, meg az állatokkal.Minden állatfajból egy párat /egy hímneműt és egy nőneműt/ vett fel Noé,
szerződéssel a későbbi valóságshowhoz.Isten pedig a Nagy Bárkaépítő élmunkást kinevezte
hajóskapitánynak.
A közhiedelemmel ellentétben nem Noén, még csak nem is a jóságos Istenen múlott, hogy a bárkára Mammon hívei nem jutottak fel.Nem! Ennek oka egy Archimedész nevű ókori tökfilkó fürdővizes tétele volt.Annak idején nekem is meg kellett tanulnom: "Minden vízbe mártott test, kisangyalom, a súlyából annyit veszt, kisangyalom, amennyi az általa kiszorított víz súlya, kisangyalom".Megtanulni megtanultam, mert nem jó ujjat húzni a poroszos iskolahatalommal, de eszem ágában sem volt elhinni ezt a csacskaságot.Noé idejében azonban Mammon Nagyúr hívei elhitték és zsebeiket, tarisznyájukat, hátizsákjukat, valamint hasizsákjukat megtömték arannyal, gondolván, hogy így nagyon veszítenek súlyukból a vízben, gyorsabban elérik a bárkát, ráadásul lesz mivel bearanyozni életüket az Özönvíz után.Nagy meglepetésükre a vízben nem a súlyukból veszítettek, hanem az életükből. Hja, nem jó a túlzásba vitt hiszékenység, de már csak ilyenek a népek!
Az úszó bárkát Noé kapitánynak igen könnyű volt kormányoznia, mivel azt magától vitte a víz, így a kormányos állását eleve megtakaríthatta.Ezen nem kell csodálkozni, a víz mindig visz valamit, napjainkban is, hol ciánt Romániából, hol szemetet Ukrajnából, hol pedig saját vízárát felfelé, a Hungarian köznép közbánatára.A vízfejűeket, persze, nem viszi el, igaz, azok sokkal magasabban vannak az Ararát csúcsánál..
Ha a bárkát kormányoznia könnyű is volt Noénak, saját, vele összezárt családját annál nehezebb. Próbálták már a családkormányzást? Ha igen, nem kell részleteznem a dolgot, ha nem - úgyis hiába tenném!
No, szóval a bárkán eltöltött, egyre pokolibb idő után jött a galambocska a zöld olajágacskával.Ez már azt a Reményt jelentette, hogy a bárka hamarosan leparkolhat valahol.
Noé kicsit aggódott, hogy miből fogja kifizetni az istentelenül magasra felemelt parkolási díjat, de bízott benne: megsegíti az Isten.Már csak ilyenek a jámborok!
Fel is segítette Isten az öreg bárkakapitányt, meg annak családját hajóstul, állatseregestül az Ararát nevű hegyre.
Ezt követően a megmenekültek egykettőre elszaporodtak, sőt, már egynegyedre-kettőnegyedre az egész Özönvizet elfeledték, ami nem lett volna baj, de vele együtt a jámborságot is, sőt, utóbbit még előbb, mert már egytizedre-kettőtizedre egymást vigan tizedelgették.
Az egész Özönvízből az a mondás maradt meg, hogy "Utánunk az Özönvíz!" /ezt Hungaryban meglehetősen túlhasznosították/.Én azonban, nem hiába vagyok ilyen kis különc, senki által nem kedvelt Hungarian, csak felteszem az Özönvízzel kapcsolatban a gondolkodtatásra szánt kérdést: "..hátha előttünk?!".
Feltenni felteszem, de azt is felteszem: merőben hiába.A nagyvilág népei számára a gondolkodás nagyon fárasztó dolog, azt inkább ráhagyják néhány kutyába se vett jámbor bölcselőre.Ha nekem is ez a sorsom, hát ez a sorsom, - akkor se Mammoné a csókom!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!