Becsöngetett távoli szomszédom, Zsebembebele Dániel kényszernagyvállalkozó-politikus. Mindig becsönget, ha őszinte szóra van szüksége, de arra csak akkor van szüksége, ha felönt a garatra. Egyébként jópofán pofátlan fickó ez a nemelvbarátom, aki a hírek szerint sok sötét dologhoz ért, ezek között az adócsalás még a legbecsületesebb, legalábbis relatíve. Most azonban meglepetést okozott, mert mondja nekem, egyből:
- Te, annyit hallom a tévémből: "Találjunk ki egy országot!" Találj ki nekem egyet!
Én is hallottam néhányszor valami ilyesmit, egy jószándékú tudós kedves naivitásának jelmondatocskáját. Az, persze, rejtély volt számomra, hogy Dániel miért akar egy másik országot, mikor neki és alibabás fegyvertársainak ez a jelenlegi... Ám ezen nem sokáig tűnődtem, beleegyeztem:
- Egyet mondok, kettő lesz belőle. Kitalálok. Nem kerül semmibe, ha nem viszem be a Találmányi Hivatalba. Én is szeretnék egy józanabb országot, és a józanság, mostani állapotodban, neked sem ártana. Legyen Hungary a Mérsékelten Ivók Országa!
Fejét csóválta erre Dániel:
- Az nem jó, nekem még csak rongyos egymilliárdom van a bankban, nem ihatok üzletfeleimmel vizet, meg a májam sem foghatom szeszelvonókúrára. No és mit csináljak azzal a két tankhajó nagyságú bárszekrénnyel szerény tizenkétszobás vityilómban?!
Mondom neki:
- Jó, akkor Hungary legyen a Föld első Dohányfüstmentes Országa!
Fejét csóválta erre Dániel:
- Az nem jó ötlet, megárt az a nagy egészség, összeomlik a Hungarian egészségtelen egészségügy, ha lecsökken a háromszáz forintos vizitdíjak száma. No meg egy demokráciában mindenkinek jogában áll füstölögni az orra alatt egyénileg vagy kollektíven füstölögni a kijelölt füstölgőtereken, - arra rá sem bagóznak! Nem lesz füst, kiborul az üst, - vagy utóbbit a bilire szokták mondani?!
Vállat vontam:
- Jó, akkor legyen Hungary a Becsület Országa, ahol még a hazug is igazat mond!
Megijedt erre Dániel:
- Az nem lesz jó, mert ebben a Becstelen Világban nem vállalkozhatunk egymagunkban igazmondásra, becsületre. A világ meg, ugye, nem fog erre a kis Hungaryra hallgatni, mióta Amerókát az a Kolumbus...
Mondom neki:
- Jó, akkor Hungary legyen a Szeretet Országa! Olyan ország, ahol a tüntetők tűntetően összecsókolódznak a csókolódzásra kivezényelt rendőrökkel és utóbbiak mámoros boldogságban lövik az ég felé gumilövedékeiket!
No ezen már elgondolkozott Dániel:
- Ebben van valami, mert, ugye, én Csudabudabugyis Macuskát is szeretem, meg Csöppetsecsöppcsöcsös Icuskát is kedvelem, sőt, időnként Kellemetlen Károly feleségével is kellemesen... Többre nem vállalkozhatom, mivel még egy nagyvállalkozónak is megárthat a sok sex-feksz... Ám még a rendőröket is lehetne szeretni egy olyan országban, ahol gumibotjaikkal az ellentábor vállát veregetik szeretetteljesen.
Ezek szerint kitaláltam tehát Dánielnek a kívánt országot. Éjfélkor azonban ki nyomta meg a csengőt? Ugyanez a Dániel, csak kissé kapatosabban, mint koraestetájt. Ménkű hosszú papírlapot húzott maga után, nevekkel teleírtan. Elrebegte:
- Bo-bocsánat a za-zavarásért, de ha-halasszuk el a Szeretet Országát, amíg e pa-papiroson levő ellenségeimmel leszá-számolok!
Elnevettem magam, beleegyeztem:
- Jó, halasszuk el, de ha mindenkivel leszámolsz, aki rajta van a papirosodon, akkor tovább csökken e fogyó népességű kis ország létszáma. Igaz, a demográfiai robbanás majd idedob néhány millió gazdasági és egyéb menekültet...
Dánielt közben szelíden karjaiba emelte utánajött gorillája és e gorillakarokban tizenkétszobás kunyhócskája irányában elégedetten távozott. Én is elégedetten feküdtem vissza az ágyba, hiszen kitaláltam azt, amit addig is nagyon jól tudtam: kitalálósdi, megvalósítósdi két különböző dolog, - akkor meg mi a manónak kitalálni azt, ami megvalósíthatatlan?
Itt, Hungaryban, a kezdődő kitalálósdi egyébként is rögtön kitálalósdiba megy át. Különben ez Zebembebele Dániel előtt is világos, csak megjátssza magát. Én nem dobok rá ezért követ. Érthető. Miért ne játszaná meg magát? Ez az ország mindig tele volt-van színházakkal, színtelen házakkal, pipacsokkal, ripacsokkal, kulisszákkal, súgókkal, besúgókkal, zenenebonás jelenetekkel, - és itt aztán annyi a dráma, hogy az már kész komédia!