A nedves fény úgy udvarolt a zöldnek
akár életnek álomtelt remény,
s a nagy tájban ott volt a hihetetlen:
csillagszívvel dobogó költemény.

Valahol Nyúl is volt, s amíg tojásra
hajnalt festett, vártuk, hogy felragyog
majd az a Hajnal, amit el nem hoztak
könnyharmatcseppes-múltú hajnalok.

Valahol Nyúl is volt, hímes tojással,
bízó öröm..igen, emlékszem én..
s kis madárhang-szigetek csillogása
mint ujjongott a tavasz égvizén!

Igen, igen, voltál Húsvéti Álom,
holdtündöklés, mikor az este jött.
Rád gondolok, hihetetlen Varázslat,
s ha megpihenek két bánat között,

újra látlak hímes tojás, Te Szépség,
és hallom amint piros szív dobog,
látom-hallom Csodád: az érkezésed, -
s ez így lesz mindig, míg meg nem halok.