A gyerekek hatalmas , gyönyörű hóembert építettek a tölgyerdő szélénél. Kövér volt , piros fazék-kalapú és fekete széndarab-szemű. Jókora sárgarépa díszelgett az orraként , de a szájából nem lógott ki pipa.Ezek az okos gyerekek tudták , hogy a dohányzás nagyon káros az egészségre.
A varázsló arrafelé lakott és sétája közben megpillantotta a hóembert. Hű! - kiáltott fel - ez valóságos varázslat!
Meglepetésére a hóember elégedetlenkedett , panaszkodott:
- Ó , Jóságos Nagyhatalmú Varázsló , nem hallod , hogy mit mondanak a varjúk?! Azt mondják: kár , kár , hogy nem nagyobb ez a hóember! Ó , Mindenkin Segítő Varázsló , tegyél engem nagyobbá!
A varázsló elmosolyodott:
- Igy is magasabb vagy , mint egy ember , szélességben pedig hárommal is felveheted a versenyt! No , rendben , legyél akkora , mint a mögötted álló fa!
Az elmormogott varázsigékre a hóember hirtelen akkora lett , mint a mögötte álló termetes fa. Sőt! Piros fazék-kalapja miatt még egy-két arasszal annál magasabb is.
A varázsló folytatni akarta a sétát , de a hóember a közmondásra gondolt: "Addig üsd a vasat , amíg meleg!". Ismét megszólalt , panaszos hangon:
- Ó , Jóságosnál is Jóságosabb Varázsló , nem hallod mit mondogat a domb?! Azt mondogatja: "Kicsi ez a hóember , köldökömig nem ér fel!". Segíts rajtam , szegény hóemberen , hogy akkora legyek , mintő!
A varázsló most már rosszallóan csóválta a fejét:
- Én nem hallottam , hogy a domb egy árva szót is szólt volna! Ne vidd túlzásba a dolgot! Végül még megijeszted a gyerekeket hatalmas óriástermeteddel! No , üsse kő , legyél dombmagasságú! Mik-mak-mikimakk , lássunk hóból nagyobbat! Csir-csőr-csiricser , nőjj még tovább hóember!
A hóember most már olyan magas volt , mint a domb.A varázsló elment , de a hóember megjegyezte az előbbi varázsszavakat és azok segítségével tovább növesztette magát. Már majdnem akkora volt , mint a közeli hegy..
A hegy sziklacsúcsán egy másik varázsló üldögélt és a tájat festette mesebeli vászonra.A hegynagyságú hóember azt kérte tőle: varázsoljon neki lábakat. Hadd mehessen el termetével büszkélkedni Télországba!
A festegető varázslót a hóember kérése-kunyerálása igencsak zavarta a munkában , ezért , hogy békén festhessen , teljesítette kivánságát.
El is indult a telhetetlen hóember nagy léptekkel Télországba , de mivel nem figyelte meg jól a varázsló útmutató szavait, rossz irányban. Végül megérkezett , de - Tavaszországba!
Tavaszországban hamarosan elolvadt , pedig , ha ott marad , ahol eredetileg állt , a tölgyerdő szélénél , még sokáig beszélgethetett volna nap mint nap a fákra leszálló madarakkal , láthatta volna a szánkózó , hólabdázó gyerekeket.. Azon a tájon ugyanis még messze volt a tavasz. Tavaszországban viszont mindig virágoznak a fák , bokrok , Tavaszország tündérkirálynőjének fején mindig ott csillog a Napkirálytól ajandékba kapott melengető fényű korona... Ott semmi keresnivalója sincs egy hóembernek , hacsak nem akar idő előtt ezüsttükrű tócsaként tűnődni el a világ dolgain.