Elmesélem, kedved ha jó,
mint is él az Időmanó.
Nos, egy kidőlt-bedőlt várban
ott éldegél egymagában.
Kezében ketyegő óra -
erről ismersz e manóra.
S álljunk meg egy fordulóra:
de furcsán jár ez az óra!
Játszol, s olyan jó a kedved?
Az időt is elfelejted.
A végén kél ilyen sóhaj:
- Elrepült az idő! Ó, jaj!
Ha nehéz a számtanpélda
/ez is előfordul néha/
másképpen jár ez az óra:
cammog, biceg mutatója.
A tanóra végtelennek
tűnik, mígnem csengő csenget.

Tudós könyvben ez lelhető:
egyformán jár minden idő,
akár télben, akár nyárban,
kis cipőben, nagy csizmában...
Megy az idő ugyanúgy ha
róka szerelmes a tyúkba,
avagy a tyúk szíve dobban:
pompás veres bundás ott van...
Tudós szájból ez hallható...

Mit szólsz hozzá, Időmanó?!