Az Apáczai Csere János Szakképző Iskola és Művészetoktatási Intézmény 2007-2008-as év Szecskáinak esküje:), amit szerény személyem alkotott (bár elejébe két megértő barát is belesegített)

Én, … esküszöm, hogy magamat, gondolataimat, cselekedeteimet alárendelem a nálamnál sokkal bölcsebb, mindenkor megfontoltabb, felsőbbrendűbb, küllemükben és belső szépségükben egyaránt fokozhatatlanabb elvárásoknak megfelelő, s az übermens fogalmat magasan túlszárnyaló, tökéletesség mintapéldányának, azaz a tizenkettedik évfolyamosoknak.
Ezen felül esküszöm, hogy negatív irányba eltolódott inteligencia quotiensemet, (még ha az hipotézis is számomra) igyekezni fogok az iskola hírneve által támasztott elvárásoknak megfelelően pozitív irányba terelgetni, akkor is ha ennek a százalékos esélye kevesebb annál, hogy Fekete Pákó megtanul magyarul beszélni, szóval tökéletesen egyenlő a szinusz – gyök alatt - háromszázhatvan fok négyzetével.
Valamint esküszöm, a három hónapos tesicsukám szagára, hogy a negyedikeseket tisztelni fogom, téli időben megszánom meleg öltözetemmel, még ha ki is nő az orromból a jégcsap, és a vizsgadrukk által létrejött undormolekuláikat, azonnali hatállyal boldogság molekulára cserélem, egy láda csoki segítségével, amit természetesen a büfében veszek, ezzel fellendítve Éva néni forgalmát.
És ezen felül elsőbbséget biztosítok számukra, ha a büfébe robognak, sőt ha valaki bántani merészelné őket, én hősiesen helytállok és szerető odafigyeléssel vigyázok testi-lelki épségükre.
Esküszöm, hogy ambícióimat félre dobva, minden erőmmel azon leszek, hogy biztosítsam a negyedikeseknek a szabad hedonizmus gyakorlását, (persze csak az irodalom érettségi függvényében), hiszen tudásszomjuk kielégítése végett soha nem leszek illiberális.
Tiszteletem legapróbb jeléül is köszönés közben igénybe veszem a muszkuluszszternoklejdomasztoideuszomat és mellékelem kicsiny kacsóm karlendítését is. Soha nem feledkezem meg nehéz terheiktől megszabadítani őket és mítoszokat zengeni róluk, tudván, hogy csodálatos egyéniségüknek se eleje, se vége. És ha valaki merné rágalmazná a tizenkettedik évfolyam akár egyetlen becses, mindenkor szeplőtelen, erkölcsileg makulátlan, gondolkodásban tiszta, elveiben szilárd tanulóját én a mezőgazdasági almunkással megegyező értelmi színvonalammal megvédem őt és tisztára mosom hírnevét.
És végezetül szentül fogadom, hogy soha, még ha az apokalipszis is tombolna akkor sem, semmilyen körülmények között sem, ha lángolna keblem a becsvágytól és hajam a nem rég elsütött gyufaszáltól, sőt akkor sem, ha zsugázni látom a kutyám véletlen, akkor sem szegem meg eskümet. Ezért eskümet felteszem egy birkanyájra, két nyávogó kiskutyára, három kanasztázó cicára, négy részeg egérre, öt felszentelt tehénre, hat vaksi varjra, hét tibeti tapirra, nyolc életunt bohócra, kilenc hastáncoló tevére és tíz orrdugulásos jegesmedvére. És hogy hazugságaim ne legyenek hiába… mindenkinek vizet a nyakába!!!!