Fentről műholdak figyelnek.
Kis poloskák hallgatják
le, a dolgok köztünk hogyan mennek.
Hogy mi a frekvenciád
és miért gerjedek rád.

Aztán tekerek magamon egyet
ha gyengélkedne a jel.
Már az álmaim sem a régiek,
mindig a másé kell.
Könnyű szívvel venném el,

hiszen az Univerzum elmélet.
Csupán bátor képzelet.
Az ember találgat, miből lett
és keresi, hová vezet.
De ezt együtt nem lehet.

S mikor a műholdak pihennek
és poloskák sem hallják...
A percek nyomtalanul telnek.
Neked nincs frekvenciád
és én nem figyelek rád.