Lakat a számon, nem mondom meg a frankót.
Újból átgondoltam, tisztára mostam az ingemet.
De akármerről nézem, a hibám az volt,
hogy elhittem neked...,
hogy nem fog fájni, gyanútlanul álltam háttal,
lefoglalt a hangod, míg bőszen fented a késedet.
Megettem amit mondtál, hisz mézes mázzal
adtad be nekem

az érzéstelenítőt. (Mert megvolt a szándék,
hogy elnyerd a lelki üdvödet.)
Tudod, hogy csak egy győztest hozhat a játék,
de ha nem vigyázunk, mindenki veszíthet.

Maradtam volna a paradicsomban, azon a szigeten.
De minden kifordult mikor elmentél. Csak néztem a tutajodat,
ahogy egyre kisebb, és kisebb lett a végtelen tengeren.
Semmi nem maradt,
ami ott tart egy helyen, desztillálva, ingermentesen.
Ami könnyebbé teszi, elfeledteti a mindennapokat.
Most csak visszagondoltam késsel hátamban ülök, s bár szenvtelen
az arcom, már nem hat

az érzéstelenítő. (Bár megvolt a szándék,
hogy elnyerd a lelki üdvödet.)
Tudtad, hogy csak egy győztest hozhat a játék,
de mert nem vigyáztál, mindenki veszített.