Három csillag, körbe-körbe
Felfeszítve sötét égre,
Múlt, jelen, jövő összetépve,
Árnyként úszik a hatalom.

Szív fölött, nyög a meggyötört
Végleg elszakadt ég és föld,
Talán a remény jobb helyre költözött.
Vádlón mutat az égre az öreg fenyő.

Villámcsapás beléhasít,
Ember szíve hosszan sikít,
Jobb világ jön, úgy hírlik.
Nézzük a hullócsillagokat.

Téves kívánság, jövő vége,
Hazug ember, hazug álomképe,
Elsötétül a hold fénye,
S a csillagok visszafelé szállnak.

Én, mint megszáradt Fűz-fiatal,
Kit nem most el a földről zivatar,
Ágam vizes - égrenézek
Villámcsapva én is félek.
Rossz kívánság, rossz hatalma, rajtam.
És a világ forog, pedig én nem akartam.
A csillagok pedig lefelé szállnak.