Nyaka törött, keze törött,
Szíve repedt, és szagatott,
A gondolataiban mégis -
Mindig mindig én vagyok.
Csókmosoly, és műhaj -
Ezt tetted vele.
Gyilkos kezemnek lett
mókás, gyermek eledele.

Mama, mama, mondd.
Ugye megragasztod?
Ugye nem hal meg?
Ugye szoríthatom még magamhoz?
Mama, mama, mondd.
Mama, mama, én nem akartam.
Gyerek vagyok még,
Hogy gyilkolhatnék?
Mama, mama, én nem akartam.

Egyszer csak tört a nyaka,
A keze, repedt a szíve.
(Olyan, mint egy ember.)
Gyilkos kezemnek lett mókás eledele.
Mama, mama, én nem akartam.
(Olyan, mint egy ember.)
(Bennem maradt a szeme.)
Lelke gyilkos kezemnek lett mókás eledele.
(Égett a tekintete, miközben nyakát csavartam.)
Mama, mama, én tényleg nem akartam.
(Ujjam szorult a torkán.)
Nem bántottam ám.
(Nem tudok tőle aludni, énekel az álmaimban.)
Mama, mama, én tényleg nem akartam.
Ragaszd meg, enyhítsd a fájdalmam.
(Megőrjít, megőrjít.)
(Nem ereszt a tekintete, gyermek kezemnek
nyaka eledele.)
Hozd vissza mama, megbántam.
Éleszd újra, enyhítsd a fájdalmam.
(Műanyag vér csepeg a kezemen.)
Mama, mama, nem bírom.
Nem bírom. Enyhíts a fájdalmon!

Enyhíts, vagy enyhítek én,
S szürke vérem fog folyni
Ezüstvér medrén.
Mama, mama, segíts!
Tépd szívem, törd lelkem,
Tedd velem, mit vele tettem.
Mama, mama, segíts!
Már nem tudok aludni.
Ölj meg.
Szüntesd meg.
Műanyag vére csöpög gyermek kezemen.
Piciny lelke lett mókásan gyilkos eledelem.
Mama, mama, ha szeretsz, törd lelkem,
S tedd velem, mit vele tettem.

A halál a gyermekjátékok közt születik.